De sokan vagyunk!
Pöndöri uram azt hitte, hogy elkápráztatja a publikumot a szépséges bajuszával, de ahogy dicsekedni kezdett vele, máris elővette mindenki a bajuszát, és büszkén Pöndöri uramnak szegezte! Kard ki kard! Megtudtam, hogy van, aki legjobban predátort szeretne ajándékba kapni, de olyan is van, aki kistestvért (sok-sok iPhone mellett persze), és van, aki Három bajusz gazdát keres mesekönyvet. Ebből a sok kívánságból biztosan tudom, hogy az egyik valóra is vált.
A találkozó után még volt idő beszélgetni, és egy kislány Csodaországról mesélt nekem, ahol nem kell elkészíteni a szendvicset, elég csak rágondolni. Egy másik kislány pedig a felhők fölött járó, ragasztott patkót viselő csodatevő barátnőkről. Megtudtam, hogy egy kis beteg osztálytárs, aki szeretett volna, most nem tudott eljönni a többiekkel. Ezúttal is jobbulást neki, Zsófi, gyógyulj meg hamar!!
