2013. október 29., kedd

Dunaújváros, Sárszentlőrinc, Nagydorog, 2012.10.11.



Ha a térképre nézel, máris átérezheted, hogy mennyire izgultam amiatt, hogy időben odaérjek mindhárom találkozóra. Hát még, ha a buszmenetrendre is vetünk egy pillantást.
Dunaújvárosban egy olyan klassz csapattal találkoztam, mint talán soha korábban, de a Top3-ban biztos, hogy benne vannak. Együttműködő, kíváncsi, okos, humoros, udvarias, kreatív csapat. Igazi élmény ilyen közönség előtt szerepelni! Bárcsak megörökítette volna a TV is a foglalkozást! A találkozó után találtam ki, hogy megalapítom az Arany Bajusz kitüntetést, amit első ízben az ő csapatuk érdemelt ki. De ne mondjátok el nekik, hadd legyen meglepetés az oklevél!

Busszal Szekszárdra, onnan autóval Sárszentlőrincre utaztam. Az ottani főutcán található a Lázár Ervin Emlékház. Kicsivel mellette pedig az a ház, ahol Petőfi lakott egyetemi évei alatt. Hát ilyen jó környéken kezdődött a bajuszfoglalkozás! A csapat nagyon együtt mozgott, élt az előadással, és még egy olyan kislány is akadt a közönségben, akinek ugyanakkor van a születésnapja, mint nekem. Persze én jócskán korábbi évjárat vagyok... Mindenesetre olyan érzés volt, mintha Születésnapfalva két lakója lennénk! Mikor továbbmentünk az autóval, a gyerekek a Művelődési Ház előtti játszótérre mentek és onnan integettek utánunk.

Nagydorogon úgy éreztem, hogy egyeseknek már nehezebben ment a koncentrálás. Megértem őket is, negyed négyre járt már az idő, odakint kellemes napsütés, nehéz ilyenkor bent ülni a díszteremben. Szerencsére a többség jól szórakozott. Az első sorban csodálkozó szemű elsősök, kicsit hátrébb olyan másodikosok, akik szinte egész előadás alatt jelentkeztek, annyira sok ötletük volt az elhangzott kérdésekhez. Hátrébb pedig nagyobbak, akik sokan ismerték is a három bajusz meséjét. A találkozó utáni dedikálás igazán szép befejezése volt ennek a remek napnak. Amit még az sem tudott elrontani, hogy csak a harmadik buszra fértem fel Szekszárdon...  

2013. október 28., hétfő

Pókaszepetk, Zalaegerszeg, 2013.10.10.




Pókaszepetken 80 alsós várt a bajuszfoglalkozásra. Élvezettel kirándultak Születésnapfalván. Amíg meséltem, arra lettem figyelmes, hogy itt is, ott is megbajuszosodik egyik-másik gyerek. Egyikük papírzsepiből csavart magának bajuszt, a másik egy hurkapálcát tett az arca elé bajusznak, a harmadik pedig a mutatóujját. És így hallgatták a mesét, miközben át is élték azt. De nem csak a gyerekközönség okozott örömöt, hanem az egyik tanító bácsi is, akinek kartonpapír bajusz helyett valódi szőrbajusz fityegett az orra alatt!

Zalaegerszegen pedig két elsős csapat várta Fognyűvő doktort. Volt, aki élvezettel hallgatta a mesét, volt, akit meg kellett kérni rá, hogy mindezt csendben tegye. A délutáni időpontban azonban mindenkinek ugyanolyan jól esett a közös játék. Egész lenyűgöző volt, ahogy az előadás előtt az egyik kislány szép mesét szavalt a többieknek várakozás közben. Míg a folyosóról hallgattam, az jutott eszembe, hogy talán 15 év múlva már ő mutatja be a saját meséjét az akkori elsősöknek... 

A találkozón készült rövid részlet itt tekinthető meg:
http://www.youtube.com/watch?v=Lhfob5sdMpU

Mernye, 2013.10.12.


Ezen a szombaton Mernyén szüreti mulatságot tartottak. Emiatt abban bíztam, hogy egy egész (Születésnap)falvi közönség vár majd rám. De a találkozót az általános iskolába hirdették meg, ahová összesen 8 gyerek jött el. Velük viszont igazi öröm volt együtt dolgozni, játszani.

Volt négy éves kislány is közöttük, aki ugyanolyan bátran válaszolgatott, mint a nagyobbak. Volt olyan hatodikos, aki pedig ugyanolyan fantáziával követte a mesét, mint a többiek. És történelmi volt a pillanat, hogy a színpadra kiálló három születésnapfalvi gazdát itt bizony három lány játszotta el. Nálunk Pöndöri uram és Fancsali uraság és Hóborti úr copfot és masnit és hajcsatot is viselt. Az előadás után pedig még olyan sokáig beszélgettünk, hogy kis híján lemaradtam a hazafelé tartó buszról!






2013. október 20., vasárnap

Mezőtúr, 2013.10. 09


Szerencsénkre a Mezőtúr TV rögzítette a nagy eseményt, mikor két alsós osztály Pöndöri urammal és Zsiráf Zsoltival találkozott. Saját bevallásuk szerint a gyerekek Születésnapfalván tabletnek, ipadnek, laptopnak és iphone-nak örülnének a legjobban. Szerencsére nem csak a technikai újdonságok iránti érdekelődésük, hanem a fantáziájuk és a meseszeretetük is a helyén volt, ezt tanúsíthatom.




Bodrogolaszi, Sárospatak, Erdőhorváti, 2013.10.08.



Sárospatak 8 órányi vonatút Budapestről oda-vissza. De megérte ennyit utazni, hiszen három lelkes csapat is nagyon várta az előadásokat. Bodrogolasziban igazi tágra nyitott szemű ovisok ültek az első sorban, csodálkozva figyelték Fognyűvő doktor minden mozdulatát.

Sárospatakon a közönség soraiban egy kisfiú személyében egy olyan született Hóborti úrra bukkantam, aki felöltve a bajuszát megszeppentség nélkül, nagy fantáziával és mesélőkedvvel adta elő, hogy mi mindent tud az ő csodás bajusza.

Erdőhorvátiban aztán jutalomjáték volt a harmadik előadás gyerekeknek, előadónak egyaránt. A végigjátszott és -nevetett találkozó után minden fiú jelentkezett, hogy bajuszt akar növeszteni, ha majd felnő. Sajnos a tanítónénik viszont azt mondták, hogy nem fogják a férjüket bajusznövesztésre biztatni. Mintha nem tudnák, hogy mi a jó...

Keszthely, Cserszegtomaj, 2013. 10. 07.



A múlt heti náthámból még visszamaradt egy kevés. Kiderült, hogy a keszthelyi gyermekkönyvtáros is hasonló cipőben jár, ezért az előadás előtt együtt forró teáztunk. Szükség is volt az edzésre, ugyanis a 30 másodikos elevenebb és hangosabb volt, mint máshol 120 néző. A Keszthely TV végig vette az adást. Le a kalappal előttük, a tévések gyakran csak az első öt percre kukkantanak be egy-egy előadásra, de ők szorgalmasan végigkísérték Fognyűvő doktor rendelését, majd interjút is kértek tőle.

Cserszegtomajon először is egy ebéd várt (májgombócleves és grízes tészta, amit gyerekkorom óta nem ettem), majd egy meglepetés. Ugyanis egy szerencsétlen véletlen folytán az egész alsós tagozatnak el kellett mennie egy rendezvényre. Pedig éppen hozzájuk jöttem volna előadást tartani! Ha már így alakult, a tornaterem helyett a számítástechnika teremben rendezkedtünk be, ami szépen megtelt ötödikesekkel. Aggódtam, hogy vajon a nagyobbak kíváncsiak lesznek -e  mesékre, de a félelem alaptalan volt, ugyanis olyan kedvvel, örömmel vettek részt a foglalkozáson, ami egyértelműen mutatta, hogy a fantáziájuk nem kopott meg egy kicsit sem.

Beled, 2013.10.03.



Budapestről Csornán át lehet eljutni Beledre. Egy olyan kisvonattal, amin még kávéautomata is van! Mivel torokfájósan vágtam neki a napnak, a beledi könyvtárosok csipkebogyó teával gyógyítgattak az előadás előtt.

Először a helyi óvodások érkeztek A rettegő fogorvos előadásra. Egyikőjük tudta a megfejtést a kérdésre, hogy: 
- Mi az a fogszabi? 
- Hát amikor nem kell bemenni az oviba!
Sajnos csak fél óra jutott rájuk, mivel késve érkeztek a kezdésre, és odakint már toporogtak az alsósok is. Ők már hosszabban hallgatták a három bajusz kalandját. 140-en voltak, olyan sokan, hogy nem csak velem szemben a nézőtéren, hanem az oldalamon is szép számmal foglaltak helyet. Itt már a csipkebogyó tea kevés lett volna önmagában, egy mikrofont is segítségül hívtam.

Dunakeszi, 2013. 10. 02.



Biztos sokan nem tudják, hogy 1 éves koromig Dunakeszin laktam. Most, jó pár év elteltével újra ellátogattam Dunakeszire. Nagycsoportos ovisok és elsős, másodikos alsósok jöttek el az előadásra. Két negyedikes osztály is nagyon be akart csatlakozni, de ők már nem fértek volna el. Különben is, ti tízévesek, nem vagytok már nagyok a fogorvos meséjéhez?

Egy hosszúkás teremben foglaltunk helyet, körülbelül nyolcvanan. Egyesek szerint Fognyűvő doktor hamburgert eszik és salsa szószt. Egy órám volt bizonyítani ennek ellenkezőjét. A leghátsó sorban ülők mellé le is ültem egy kicsit, hogy megnézhessenek jól maguknak, én vagyok az, aki ott a kis színpadon produkálja magát. Megnyugodtam, hogy mindent látni, hallani hátul is. Ezúttal is le a kalappal azok előtt a gyerekek előtt, akik ketten kuporogták végig az előadást egy széken (és jó sokan voltak így), hogy mind beférjünk a terembe.

Az előadás utáni sok pacsizás és elhúzódó integetés is bizonyította, hogy milyen jól éreztük magunkat!

2013. október 17., csütörtök

Budapest - Törpike Óvoda, 2013. 09. 20.



A mesekönyv-bemutató előtt az ajtó mögött elbújva arra lettem figyelmes, hogy egy kisfiú nagyon sír, mert nem akarja, hogy az apukája ott hagyja az óvodában. Mikor meglátta Fognyűvő doktort, abbahagyta a sírást, és kíváncsian ment be a terembe az előadásra. A reggeli párizsis kenyér elfogyasztása után kezdtünk. Még a kiscsoportosok is türelmesen kivárták az előadás végét, nevetve, tapsolva, kérdezgetve fogorvosoztak. Egyetlen kisfiú fakadt csak sírva akkor, amikor mindenki krokodilbőrbe bújt. De ez is csak azt bizonyította, hogy a többiek milyen ügyesen színészkedtek. Legnagyobb sikere pedig a fogfúrónak volt, aminek a méretét mindenki sokkal-sokkal nagyobbnak tippelte a valóságosnál. 

Kazincbarcika, 2013.09.19.



Nem is olyan régen már jártam Kazincbarcikán, augusztus 12-én egy olvasótárbor vendége voltam. Annak a napnak nemcsak a bajuszfoglalkozás volt a nevezetessége, hanem az is, hogy hazafelé a vonaton felejtettem a táskámat, benne az előadás összes jelmezével és díszletével! Igazi mesei fordulattal került vissza hozzám... Az egyik kazincbarcikai könyvtáros férje ugyanis kalauz, aki éppen azon a vonaton dolgozott, és miután értesült az eseményekről, gyorsan biztonságba helyezte az előadás kellékeit.

A mai nap nem tartogatott hasonló kalandokat - szerencsére. Amit tartogatott, az egy újabb rekordszámú közönség volt. Száz fő fölötti óvodással telt meg a terem. És nagyon meg kell dicsérnem ezt a csapatot! Kicsivel több mint egy órán keresztül hallgatták nagy odafigyeléssel még a legkisebbek is Fognyűvő doktort. Az óvó nénik is részt vettek a játékban, a könyvtárosok is végig bent maradtak. Távozóban egy kisfiú még odajött hozzám, és azt mondta, hogy ez nagyon-nagyon vicces előadás volt. 
Hát, köszi szépen.

Aznap még néhány érdekes borsodi szakszóval is gazdagodtam. Íme:

levonó = matrica, vignetta
tócsni = krumplimackó
süsü = kapucni
tesznye = undorító, gusztustalan
lajbi = mellény, átmeneti kabát
büszke = piszke, egres



Hajdúdorog, 2013.09.18.


Két turnus várt rám Hajdúdorogon. Először a kisebbek jöttek Fognyűvő doktorral találkozni, utána a nagyobbakkal bajuszoztunk. Szőnyeget és kispárnákat terítettünk a földre, itt foglaltak helyet a gyerekek. Én eközben nem akármilyen búvóhelyet találtam magamnak! A fönti galéria korlátja mögé feküdtem, hogy még véletlenül se vehessen észre senki odalentről. Volt is ám nagy csodálkozás, mikor az előadás kezdetén, a várakozás tetőfokán elkiáltottam magam odafent, hogy "HAHÓ!" Mindkét csapat jól mulatott, két órán keresztül hangoskodtunk a könyvtárban.   

2013. október 16., szerda

vissza a blogra!

A tegnapi nappal számomra is befejeződtek a 2013-as Őszi Könyvtári Napok. Ez azt jelenti, hogy számtalan élménnyel, fényképpel és videóval tér vissza a Gyerekcipő! Folyamatosan kerülnek majd ki az oldalra az elmúlt hét eseményei. Érdemes figyelni, hiszen ha részt vettél valamelyik találkozón, nagy valószínűséggel magadat is elcsípheted, ahogy éppen (nekem nagyon úgy tűnik) jól érzed magad valamelyik képen! Kellemes böngészést!