2015. január 18., vasárnap

"Kedvcsináló annak, aki még nem olvasta..."

Ez a hatvani fiú miután elolvasta a Három bajusz gazdát keres-t, úgy döntött, hogy egy kis kedvcsinálót készít belőle azoknak, akik még nem olvasták. A tablón egy-egy mondatban összefoglalta a fejezetek tartalmát, és még bajuszokkal is díszítette a képet. Az osztálytársak és a mese szerzőjének legnagyobb örömére! Szuper lett!

2015. január 11., vasárnap

Szekszárd, 2014.12.17.

Nagyon drukkoltam, hogy ez az előadás jól sikerüljön. Tolna megyében volt az eddigi legtöbb fellépésem – még több is, mint Pesten, ahol lakom. Bejártam már a környékbeli települések egy jó részét, de Szekszárdon másfél évvel ezelőtt léptem fel utoljára. Ráadásul ez a délutáni előadás volt az idei év turnézárója. A 105. könyvbemutató 2014-ben!

Két iskolából egy-egy osztály érkezett és már a kezdeti fogadtatás is lenyűgöző volt. Megerősítettük az olvasóizmainkat, elmondtuk a címet, kinyitottuk a könyvet. Egy nagyon szerencsés meg is szagolhatta. A könyvtárosok örülnek, ha megszaglásszuk a könyveket, de annak már nem, ha meg is nyalogatjuk őket! Szinte egyöntetűen Éva nénit szavazta meg a csapat, hogy a színész segítőm legyen. Éva néni kényelmesen lehúzott csizmával üldögélt, de a kedvünkért máris haptákba vágta magát, és nagyon ügyesen alakította az öreg nénit (miután elvarázsoltam), akit Szeretke hercegnő felhív telefonon. Annyira érdekelte a mese folytatása, hogy még tovább is olvasta volna annál, mint ameddig a szerepe tartott. Visszaváltoztattam, és felajánlottam a többi felnőttnek is, hogy ha szeretnék, fiatallá varázsolom őket is. A rémisztő kalózversenyen öt kalóz a hangjuk erejét bevetve, hörögve, széket lóbálva, dzsúdó ütéssel próbáltak megrémíteni bennünket. Egy lánykalóz LOVE feliratú pólóban különösen rettenetes volt.  A fiúkalózok pedig "légyszi-légyszi" kérlelésekkel próbálták befolyásolni Szeretke hercegnőt, hogy őket válassza győztesnek.

Az előadás végén felmerült, hogy mért nem olvastam fel az egész könyvet – mikor mondtam, hogy így is egy órát tartott az előadás, a gyerekek azt felelték, szerintük csak 20 perc volt. Az egyik hiányzónak – aki szegény épp ma reggel lett rosszul, a tanító néni egy Puszirablók könyvet vitt fájdalomdíjul, és az osztálynak is kért, hogy együtt járjanak utána, hogy végződött a megismert (és el is játszott) szereplők kalandja.

A jól sikerült találkozó után hab volt a tortán, hogy Amarillától egy igazi Puszirablók bögrét kaptam ajándékba! Remélem, jövőre is találkozunk!

Kaposszekcső, 2014.12.16.

Kalózkapitány jelmezben toppantam be a terembe, és máris elámultam. A csapat fele ugyanis szép népviselet(szerű) fehér ruhában érkezett. Ők aznap már részt vettek egy előadáson, ráadásul ott fellépőként. Az idősek otthonában énekeltek karácsonyi dalokat.

Hamar kiderítettem, hogy a résztvevők közül senki sem fél a könyvektől. Az egyik fiú orrához toltam egyre közelebb és közelebb a nyitott Puszirablókat. Az elején nem zavartatta magát, csak a legvégén bizonytalanodott el („félek, hogy rá tetszik csapni az orromra”). De egy jószívű meseíró ilyet nem csinál, csak szaglásra tartottam a könyvet, mert olyan finom "újkönyv" illata volt. Ezután meséltem, és játszottunk és beszélgettünk. Az előadás még tovább is tartott, mint máskor. Mikor végeztünk, sokan kértek könyvet, és mindkét osztály énekelt egy-egy dalt köszönetképp. Ráadásul az egyik kislány még azt is megsúgta, hogy ő már régen író szeretne lenni, és a találkozó után még nagyobb kedvet kapott hozzá. Ha elküldi, itt a honlapon ti is elolvashatjátok, hogy mit írt. Ennek kapcsán a tanító néni megkért, hogy meséljem el, miért, hogyan (és hány évesen) találtam ki, hogy író szeretnék lenni. Ezt meg is tettem, de most inkább nem írom ide. Aki kíváncsi rá, az kérdezzen meg, mikor legközelebb találkozunk, és szívesen megválaszolom neki is!
A csapat tagjai olyan kivételesen jól szerepeltek az előadáson, és olyan különösen kedvesen fogadtak, hogy Arany Kalóz oklevéllel szeretném ezt megköszönni nekik.

2015. január 8., csütörtök

Cegléd, 2014.12.03.

Cegléden már többször tartottam A rettegő fogorvos előadást, most viszont alsósokkal találkoztam a könyvtárban. Két harmadikos osztálynak a Puszirablókból meséltem. Dacára a délutáni időpontnak a gyerekek lelkesedéssel, képzelőerejük teljes bevetésével fogadták a kalózkapitányt. A kérdésekre, amelyek záporoztak rájuk, mindenki igyekezett válaszolni, még a leghátsó sorokban ülők is.
­- Mivel érkezett a kalózkapitány a könyvtárba?
- Hajóval, amit a tenger mellett parkolt le!
- Vagy a Duna, vagy a Balaton mellett!
- De lehet, hogy autóval jött, mint egy Forma1-es pilóta!
- Vagy vadászgéppel, vagy sugárhajtású űrhajóval!
Mondom, kreativitásból nem volt hiány az előadáson. Rőtszakállú Marcell kapitány volt az egyik legaktívabb. Nem véletlenül épp ő kapta meg a kinevezést. Jól látszott, hogy olvasott, könyvtárba járó mindkét osztály.

Mielőtt olvasni kezdtem volna a mesét, pár szerencsés megszagolhatta a mesekönyvet. Mindenkinek szabad szaglászni a könyvtárban található könyveket, de megígérték, hogy nem fogják megnyalogatni semelyik könyv lapjait. Az egyik tanító néni, Kata néni segített a mesekönyv képeit megnézegetni, a csupa energia Ági pedig a szemünk láttára változott öreg nénivé. A kalóz ügyességi versenyt egy lánykalóz, a félelmetességi versenyt pedig egy fiúkalóz nyerte – így volt kerek a Puszirablók előadás.   

2015. január 3., szombat

Németkér, Pincehely, 2014.12.15.

Németkéren már jártam két éve- igaz, akkor még a paksi könyvtár szervezésében. Nem csak ezért volt különleges ez a találkozó. Itt a honlapon is beszámoltam róla nyáron, hogy az egyik németkéri osztállyal egész véletlenül összefutottam Cecéről hazafelé jövet a vonatállomáson. Aki nem emlékszik, erre a linkre kattintva felfrissítheti az emlékeit.

Szerencsére ez a csapat is részt vett a találkozón. Régi mesekedvelő ismerősök, ha találkoznak, biztos, hogy jól szórakoznak – nem is kellett csalódnom ebben. 

Pincehelyen megtudtam, hogy a gyerekek nagy része öltözött már be kalóznak, sőt a családtagjaik közül sokakat raboltak már el kalózként. Volt, aki a testvérét, volt, aki a kutyáját. Volt, aki a szüleit próbálta legyőzni (ez nehezebbnek bizonyult). A Puszirablók előadáson ezért nem tudtam eldönteni, hogy ők vajon Szeretke hercegnőnek, vagy a kalózkapitánynak drukkolnak-e jobban. Vidám epizód volt, mikor az előadás végén a terem szélén található zongorára felült az egyik fiú és nagyot dörrent a hangszer. Ijedten kaptuk oda a tekintetünket, de ő mosolyogva (mintha csak szándékosan tette volna) közölte, hogy „csak becsuktam”.   


Madocsa, 2014.12.15.

Már előre kíváncsivá tett, hogy egy igazi bajuszrajongó kisfiú (szintén Balázs) pár nappal az előadás előtt küldött nekem egy levelet, amiben leírta, hogy már nagyon készül a találkozóra. Nem akármilyen levél volt! Szinte csak úgy bubogott a sok B betűtől. Kiderült, hogy még a megjelenés évében kapta meg az anyukájától a Három bajusz gazdát keres könyvet. Ezen az előadáson ő is és az iskolatársai is leporolhatták a bajuszokról való tudásukat. Balázs egyébként egy igazi házi készítésű pamutbajuszban érkezett. Nem is lehetett vitás, hogy ő alakítja majd Fancsali uraságot. Hóborti úr pedig az a fiú lett, aki a születésnapfalvi édességek, de még az ajándékcsomagok között is folyton töltött káposztát látott. Álljon itt egy kis ízelítő Balázs leveléből – köszönet érte neki és az anyukájának!
  • Családunk elve, hogy a sok világító doboz (ámítógép, Tv, tablet...) öl. Butít és nyomorba dönt
  • Ezért ujjaimat leginkább a zongora Billentyűin koptatom
  • Bálba sem járunk, csak táncházba, ahol csizmában járom a Bodrogközit nem pedig Bakancsban
  • Cipőfűzőmet általában Bokrétára kötöm
  • A judó jegyében Barátságos és Békés vagyok
  • vannak néha Ballépéseim, de kinek nincsenek 

Maradok Barátja: Szucsán Balázs

u.i. Beállhat a Bandámba