Rákóczifalván nem csak meseírók bukkannak fel meglepetésszerűen a könyvtárban, hanem a könyvtárosok gondolnak egyet és rímbe szedik az élményeiket. Csodálkozunk, ha ezután a gyerekek is olyan kreatívak lesznek, mint az elsősök és a negyedikesek, akikkel találkoztam?
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvOSn_2SACLYXzcsPXv0W0e7svJgS05NeMw-Kbk2Z9_ianNPiJCRw819RLV5qtc-xoWYP3twZdLIDFSVaATyynnU5YXQtbcXcNGec9jfitDXlgO72chZ5138n3jho6barKLuj9LQ8_UW4/s320/15380357_296102147450261_3600294206929050670_n.jpg)
Velünk voltak kicsik és nagyok,
De a mai nap nem voltak padok.
Különleges órát Vig Balázs író tartott,
A sok nevetéstől néha még a lélegzet is kihagyott.
Puszit rabolt kalóz módon,
Fogorvosként felvetett egy nagy gondot.
Mi történik akkor, ha az orvos fél a gyerekektől,
De mindenki megnyugodott egy kis kedvességtől.
Szemük csillog, alig győz figyelni.
Jó szóra nem kellett ma inteni.
Aláírás is került szép számmal,
Kedvük iskolába visszamenni csak ímmál-ámmal.
/Köszönet Hellenpach Rozáliának!/