2013. december 24., kedd

Boldog Karácsonyt!



Minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok és az Xbox mellé sok szép mesekönyvet a fa alá!

2013. december 23., hétfő

Hévíz - 2013.12.18., Turnézáró előadás


Az előadásomon résztvevő két osztállyal szinte egyszerre értünk a a könyvtárba, ezért amíg helyet foglaltak, egy kabátban fel-alá rohangáló, könyveket pakoló, laptopot szerelő meseírót csodálhattak meg. Ezután viszont kezdetét vette az író-olvasó találkozó, ami már csak azért is különlegesnek ígérkezett, mert a 2013-as év turnézáró előadása volt.

A hévízi könyvtár előadóterme egy kupolaszerű tetővel rendelkezik, ezért olyan az akusztikája, hogy szinte a hangomat sem kellett megemelnem, mégis mindenki jól hallotta a mesét. Körbe-körbe sétáltam a nézők között, igyekeztem mindenkit megszólítani, hogy innen is, onnan is halljak legalább egy-egy vicces, találó hozzászólást. Például valaki szerint tankkal is el lehet jutni Születésnapfalvára, ahol Hóborti úr bajusza tud repülőt vezetni,.vagy SpongyaBob Kockanadrág látható a fehér plafonon (ha a születésnapfalvi mozigépész rajzfilmeket vetítene oda). Kiderült, hogy a lányok egy Monster High maratonnak is örülnének, de nagy sajnálatomra a főcímzenéjének eléneklését senki sem vállalta be. Énekelt viszont Fancsali uraság és Hóborti úr. A közönség kérésére ugyanis mindketten dalra fakasztották a bajuszukat. Pöndöri uram bajusza viszont komoly bajusz, állítólag nem szokott sem énekelni, sem rappelni, sem pedig áriázni. Hosszas búcsúzással, dedikálással zárult a találkozó. És meg kellett ígérnem, hogy jövőre is ellátogatok Hévízre. Rajtam ugyan nem fog múlni!

Remek találkozó, egy fantasztikus turné nagyszerű lezárása!     

2013. december 22., vasárnap

Tevel, Györe, Bátaapáti, 2013.12.03.



Tevel: Nagyon jó hangulatú előadással kezdtük a napot Tevelen, ahová az iskola egész alsós tagozata eljött. A sok-sok emlékezetes pillanatból egyet mindenképp ki kell emelnem. A Hóborti úrnak beöltözött fiú azt mondta, hogy a bajusza nem tud olvasni. Az egyik kislányt megkértem, hogy vegyen le egy könyvet a polcról. Hóborti úr bajuszának olvasókönyve épp az Elvált asszony című regény lett. De mától nem csak ezt a könyvet, hanem a Három bajusz gazdát keres és A rettegő fogorvos könyveket is ki lehet kölcsönözni Tevelen. A másodikosoktól egy különösen kedves ajándékot kaptam a találkozó után: Ők már mind olvasták Fognyűvő doktor meséjét és színes zsírkrétarajzokat készítettek nekem. Ezek természetesen meg is tekinthetők a Galéria rovatban:

Györe: Nem mindennapi iskolát találtam Györén! A régi evangélikus templomot alakították át iskolává. Az oltár helyén leparkettázott tornaterem kosárpalánkkal. A könyvtár a toronyban helyezkedik el. Jutalomból egy-egy osztály néha ott éjszakázhat a mellette kialakított hálótermekben. Az előadás előtt végignézegettem az ottani régi írógépeket, könyveket. A közönség aktív, érdeklődő hozzáállása és fantáziája pedig hab volt a tortán. Ja, nem is az volt a hab, hanem az előadás végén tőlük kapott "porcukorszórás és rakétataps", amit kaptam!

Bátaapáti: A harmadik előadásra egy tornateremben került sor.. Milyen praktikus egy könyvbemutatót ilyen helyszínen megtartani! A meseolvasás után ugyanis egyszerűen a székek mögötti részre sétáltunk és ott játszottuk el a sokféle születésnapfalvi állatot. Sikerült ezzel levezetni a fölösleges energiákat, és remélem, a mesekönyv szereplői is közelebb kerültek a közönség tagjaihoz.

Fárasztó kétnapos körjárat volt ez Szekszárd közelében, de akár már holnap újra kezdeném!  

Ozora, Nagyszékely, Pálfa, 2013.12. 02.


Ozora: Pöndöri uram számtalan könyvtárba rontott már be, hogy ott elbüszkélkedjen a csodás bajuszával. Ozora volt azonban az első helyszín, ahol a falon egy tükröt is talált, amiben az összegyűltek megelégedettségére megpödörte a bajuszát.
Nagyszékely: Néhány perces késésel kezdtünk a nagyszékelyi iskolában. Kifejezetten vidám és jókedvű volt a csapat. Mindig örömmel tapasztalom, ha a tanító nénik, szülők együtt nevetnek a gyerekekkel az író-olvasó találkozókon. Fontos megjegyezni, hogy az egyik ovis nézőnek irigylésre méltó sasjelmeze volt szivacsszárnyakból.
Pálfa: Egy színházteremben került sor az aznapi utolsó előadásra. Ahogy végignéztem a közönségen, a következő mondat jutott eszembe a Három bajusz gazdát keres meséből: " Ekkorra már összesereglett Születésnapfalva apraja, nagyja, az idegenből érkezettek, sőt még az állatok is." Kutyát, macskát ugyan nem hozott be senki sem magával, mégis nagyon sokféle volt a közönség. Az első sort ugyanis kiscsoportos ovisok töltötték meg, hátrébb pedig az iskolások, köztük tanítók és szülők foglaltak helyet. Nagy dicséret jár az ovisoknak: 1 órán keresztül bírták az előadást a fáradtság legkisebb jele nélkül.

A mai volt az első alkalom, hogy az előadások után éjszakára is maradtam egy városban. Bárcsak gyakrabban lenne ilyen: másnap újabb három előadás várt Szekszárdon!  

Székesfehérvár, 2013.11.27.



Mikor az előadás elején megkérdeztem, hogy vajon hol teremnek Pöndöri uraméhoz hasonló bajuszok, volt, aki arra tippelt, hogy nem máshol, mint a szomszéd teremben. Gyorsan átkísértem, hogy ellenőrizzük, igaza volt-e, de sajnos egyetlen bajuszos embert sem találtunk odabenn. Az előadás után azonban többen ellenőrizték a művelődési ház dísztermét is, utána pedig örömmel újságolták nekem, hogy ott viszont találkoztak bajuszosokkal, nem is eggyel.

Mikor a születésnapfalvi állatsereget vettük sorra, nevet adtunk a kenguruknak. Legnépszerűbb az Ugri és persze a Bugri nevek voltak. Többen pedig a Zsebibaba és a Kanga nevekre szavaztak, de ők is beismerték, hogy nem kútfőből merítették az ötletet. Búcsúzáskor a fiúk arról meséltek, hogy ki milyen sportot űz, az egyik kislány pedig az olvashatatlan - beismerem - aláírásomra pillantva azt kérdezte, hogy "És honnan fogom tudni, hogy ki volt maga?" Azt javasoltam, hogy legegyszerűbb megjegyeznie a Három bajusz gazdát keres és A rettegő fogorvos mesecímeket. Megegyeztünk ebben.

2013. december 16., hétfő

Tapolca, 2013.11.21.


100 ovis gyűlt össze, hogy Fognyűvő doktorral találkozzon Tapolcán. Hiába bújtam el, az első sorban ülők észrevették a mozgolódást az előadó terem melletti szertárban. Ez csak fokozta az izgalmakat és a várakozást. Bár szemmel láthatóan nagyon bátor volt a csapat, azért hogy meg ne ijedjenek, arra kértem őket, hogy alaposan kapaszkodjanak össze a mellettük ülőkkel, míg a mesét hallgatják. 1 teljes órán keresztül tartott a mese, a játék és a kérdezz-felelek. Búcsúzóul megmasszíroztuk az elzsibbadt fenekünket, majd nekikezdtünk a nagy közös tapolcai fogmosásnak. Az óvó nénik mindegyik csoportnak vettek egy Rettegő fogorvos mesekönyvet, hogy a délutáni alvás előtt legyen miből felolvasniuk. Sietni kellett a dedikálással, beszélgetéssel, mert máris érkeztek az alsósok is a bajuszfoglalkozásra.

Pöndöri uramról, alig hogy belépett a terembe, rögtön lehullott a kalapja, mert beleakadt az ajtófélfába. Kiderült, hogy az egyik óvó néni pödört már bajuszt viasszal is. Olyan sokan voltunk a teremben, hogy a kinti folyosón keresztül jutottam csak el a hátul ülőkhöz. Mikor megkérdeztem, hogy hol teremhetnek a bajuszok, a nézők lelkesen kezdték sorolni a testrészeket. Mivel ez az irány nem kecsegtetett sok jóval, hagytuk a szőrmókát és inkább megállapodtunk abban, hogy a bajuszok legfeljebb bajuszfán nőhetnek, de még inkább Születésnapfalván. Később volt még meseolvasás, képvetítés és játék is sok lelkes leendő bajusznövesztőnek. A találkozó olyan jó hangulatú volt, hogy az egyik gyerek még azt sem vette észre, hogy a csoportja már elindult vissza az iskolába... szerencsére végül megtalálták egymást, és én sem késtem le a vonatot.   

Szentpéterúr, Pacsa, Zalaszentmihály, 2013. 11.20.


Egy újabb tartalmas nap, tele élménnyel gyereknek és meseírónak egyaránt. Szentpéterúron kezdtünk, ahol az iskola tornatermében kezdődött a találkozó. Igazán alkalmas környezet ahhoz, hogy némi bemelegítés után minden tagunkat megmozgatva különböző születésnapfalvi állatokat utánozzunk. Jól sikerült, vidám kezdés volt.

Következő állomás Pacsa, ahol az informatika teremben gyűltek össze harmadikosok és negyedikesek. De egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, olyan sokan voltunk! Be is másztam hátra az asztalokon szorgalmasan, nehogy a hátsó sorban ülők úgy érezzék, hogy kimaradnak a játékból. Mikor arról meséltem, hogy Születésnapfalván mindenki azt az ajándékot kapja, aminek a legjobban örülne, kimentem a teremből a folyosóra, ahol az előadás előtt csak félig volt időm meginni a kávémat. Most behoztam a csészét, és a nagy csodálkozás közepette felhörpintettem a maradék kávét. Így válik valóra mindenki álma Születésnapfalván. Mikor Pöndöri uramként bajuszpödrésre biztattam a tanító néniket, egyikük váratlanul Göndörke kisasszonyként mutatkozott be. Ahol kreatívak a tanítók, ott kreatívak lesznek a gyerekek is, ezt bizonyította ez a találkozó. Bízom benne, hogy nem haragítottam magamra a pacsai konyhás néniket sem azzal, hogy ebédre nem ettem sóskát, de a vettem a desszertből...

Ezután irány Zalaszentmihály! Eredetileg az ovisok hallgatták volna A rettegő fogorvos meséjét, de a sok hiányzó miatt főleg iskolások jöttek helyettük. Családias hangulatban a könyvtár asztalait körbeülve bajuszoztunk. Senki sem vádolhatott meg azzal, hogy délutánra elfáradtam volna, ugyanis mikor égig érő zsiráfokká változtunk, 4-5 gyereket is az égbe emeltem, amilyen magasra csak bírtam. Utána azért leheveredtem szusszanni egyet a szőnyegre. Végezetül megállapítottuk azt is, hogy akinek nincs jogsija, ahelyett bármelyik bajusz elvezeti a kocsiját.

Bár mind a három csapat nagyon együttműködő, kíváncsi és vidám volt, akik a fantáziájukat sem féltek használni, de a pacsaiakat külön is meg kell dicsérnem. Ők egy Arany Bajusz Oklevelet is nyertek!   

2013. december 9., hétfő

Székesfehérvár, 2013.11.15.



A Három bajusz foglalkozáson nagyon emlékezetes volt Bálint szereplése. Mikor a képzeletbeli ajándékcsomagját bontogatta, amiben az az ajándék lapul, aminek az illető a lehető legjobban örülne, ő két ajándékot is talált. Az egyik egy porszívó volt, a másik pedig egy diszkógömb. Azt hiszem, hogy igazán eredeti a gondolkodásmódja annak, aki ilyet talál a születésnapfalvi ajándékok között. A színpadon bajuszos uraságként is nagyot alakított, de még ő sem tudott olyan mélyen meghajolni a tapsviharban, mint a Fancsali uraság szerepét játszó kislány. Nekem a mesemondáson kívül csak egy fontos feladatom maradt: minden erőmmel púpos puputevévé változtatni, majd lehetőség szerint visszaegyenesíteni az író-olvasó találkozón résztvevő gyerekeket.

Az elsősök Fognyűvő doktorral találkoztak. A legemlékezetesebb pillanat talán az volt, mikor az egyik gyerek bejelentette, hogy ő titokban csak nagyon ritkán most fogat - általában csak kéthetente. Fognyűvő doktor keresett egy helyet, ahol elájulhat a hír hallatán. Biztos ami biztos, egy nagy közös székesfehérvári fogmosással begyakoroltuk a mozdulatsort, amit nem árt minél sűrűbben alkalmazni. Érdemes is volt gyakorolnunk, az egyik tanító néni szerint kelkáposzta főzelék vagy káposztás tészta szagú a leheletünk. Már nem emlékszem pontosan, melyiket mondta, de egyikre sem lehetünk büszkék...
Az előadás végén az egyik kislány tetőtől talpig Fognyűvő doktor jelmezbe bújt A másik pedig, aki a beteg szerepét játszotta, csak annyit súgott a képzeletbeli fogfúrás előtt: " Nem hiszem el, mibe keveredtem." A vizsgálat azonban nem volt fájdalmas, és a találkozó utáni taps és ölelkezés, beszélgetés azt mutatta, hogy az író-olvasó találkozó sem.     


2013. december 6., péntek

Magyaralmás, 2013.11.12.



A magyaralmási alsósok bajuszfoglalkozásra jöttek. Végig azt hittem , hogy válogatott társaság vesz részt az előadáson, hogy az óvatos tanító nénik csak a legjobban viselkedő gyerekeket hozták magukkal. Később megtudtam, hogy egy-két betegség miatt igazoltan távol maradó kivételével mindenki eljött az osztályokból. Még a legrosszabbak is. Mindent elárul a találkozóról, hogy ez nekem fel sem tűnt. Mielőtt bárki megijedne, szó sincs arról, hogy ne lett volna a társaság eleven, vagy hogy ne hangoskodtunk volna így is eleget a Faluházban. Kiemelendő még az is, hogy több gyerekkel annyira egy rugóra járt az agyunk, hogy ha elkezdtem egy mondatot, szinte szó szerint tudták folytatni. Pedig nem is ismerték még a mesekönyvet...

Köszönetképp és jutalmul ez a csapat a második, aki  kiérdemelte az Arany Bajusz Oklevelet!  

Marcali, 2013.11.07.



Marcalin az egyik tanító néni még nem pödört soha bajuszt, de ezen az író-olvasó találkozón most kipróbálhatta, hogy milyen is az. Egymás hegyén-hátán ültünk, olyan sokan voltunk. Kérdésemre, hogy hol teremnek ilyen mesébe illő bajuszok, két választ kaptam: az orrunk alatt, vagy a bajuszfán. De az utóbbi ötletet inkább elvetettük, mert elképzeltük, hogy ősszel mi potyogna le a bajuszfáról, és nem találtuk gusztusosnak. A közönség soraiban igazán tehetséges Pöndöri uramra, Fancsali uraságra és Hóborti úrra bukkantam. Hóborti úr mindenkit megnevettetett azzal, hogy bemutatta, ahogy a bajusza fára mászik, sírdogál, vagy épp sétálgat. A találkozó után azt hallottam a pedagógusoktól, hogy sikerült a gyerekeket megfertőzni. Remélem, hogy csak a mese szeretetére értették. Egy biztos: a jelenlevő fiúk nagy része szeretne majd bajuszt növeszteni, mikorra lánykérőbe megy. De hogy vajon a lányok örülni fognak-e a bajszos kérőknek? Egyelőre nem volt egyértelműen igenlő a válasz. Majd csak akkor fogunk biztosat tudni, ha eladó sorba értek. 

Hajdúhadház, 2013.11.05.



Egy igazi múzeumi kiállítás kellős közepén került sor a mai két előadásra. Fognyűvő doktor először a legkisebb ovisoknak tartott meseirodalmi fogvizsgálatot. A hosszúkás teremben keskeny sáv húzódott a székek között, itt egyensúlyozott, hogy mindenki lásson belőle valamit. Nagyon okos volt a csapat, szinte mindenki tudta, hogy  a fogfúró nem nagy, inkább kicsi, és hogy a fogorvosnál a "szuri" arra való, hogy elzsibbassza a szánkat. A találkozó után két fogorvosi maszkot ajánlottam fel. Ezeket az óvó néni azoknak oszthatja ki, akik a legjobban viselkednek visszafelé menet az óvodába.

A Három bajusz gazdát keres előadáson is nagy volt az összhang a gyerekekkel, pedig nem is ismerték még a mesekönyvet. Volt, aki egyből rávágta Kárpáti Tibi rajzára, hogy rozmárt ábrázol, a másik pedig kitalálta, hogy csak málnaszörp lehet a puputevék púpjában. Aztán volt olyan, aki fagyigépnek örülne, más pedig élő hörcsögnek, és Hóborti úr bajusza boxolni, úszni és táncolni is tud (repülni, enni és hasbeszélni viszont már nem).

Egy család is ellátogatott a találkozóra, akik egymás után mind a két előadást megnézték. Ők már korábbról ismerték A rettegő fogorvos mesekönyvet. Sőt, mint megtudtam, a kislánynak ez volt az első könyve, amit egyedül olvasott el az elejétől a végéig. Fülig ért a szám.


Sárkeresztes, 2013.10.15.



Délután kezdődött az előadás az általános iskola aulájában, ahol az alsósok padokon és szőnyegeken foglaltak helyet. Nagyon sajnáltam, hogy épp a legkisebbek, az elsősök nem jöhettek el. Nekik ugyanis délutáni tanórájuk volt.

Akik viszont összegyűltünk, jól éreztük magunkat. A kedvencem az volt, mikor három zsámolyon, mintha színpad lenne, a három gazda mutatta be a csodás bajuszát. Nem tudtam róla, de véletlenül épp egy testvérpárt (fiú és lány) választottam ki Pöndöri uram és Fancsali uraság szerepére. Hóborti úr pedig olyan tehetséges színész volt, akinek nem lehetett olyan mutatványt megemlíteni, amit ne tudott volna eljátszani nekünk. Egy áldozata is volt az előadásnak. Az egyik fiú olyan jól érezte magát a könyvbemutatón, hogy még arról is megfeledkezett, hogy az iskolában van. Úgy hallottam, hogy a találkozó után intőt kapott szegény. Remélem, azért nem ment el a kedve örökre a könyveimtől!   

2013. november 13., szerda

Székesfehérvár, 2013.10.21.



Szerepeltem már a VOKE Művelődési Házban.  Akkor a Három bajusz gazdát keres foglalkozással léptem fel a könyvtárban, most pedig a színházteremben vártak rám az elsősök. Két lelkes Fognyűvő doktornőt is találtam a közönség soraiban. Ők úgy nyilatkoztak, hogy fogorvosok lesznek, ha majd felnőnek. Rátermettségüket megmutathatták a színpadon is, ahol két beteg fogát kellett érzésteleníteniük, kifúrniuk és betömniük. Az előadás végén egy "csavaros hurrá!" üdvözléssel búcsúzott tőlem az osztály, és egytől egyig odajöttek hozzám egy ölelésre, vagy kézfogásra.

A tanító néni elmondta, hogy ők egyelőre egy mesehallgató osztály, de hamarosan már meseolvasó osztály lesznek. Most éppen Janikovszky Éva egyik könyvével ismerkednek, de hamarosan A rettegő fogorvost is beszerzik.Ennek bizonyítékául, amíg dedikáltam a gyerekeknek, a tanító néni fel is olvasott nekik egy új fejezetet a könyvemből.

2013. november 10., vasárnap

Ózd, 2013.10.13.



Vasárnap is útra keltem, hogy visszatérjek Ózdra. A keresztrejtvényfejtő verseny nevezettjei gyűltek össze eredményhirdetésre a könyvtár dísztermében. Sokan könyvnyereményeket kaptak, de aki erről lecsúszott volna, annak is jutott bajuszmese. Nagyon ritkán van lehetőségem arra, hogy a gyerekek mellett a szüleiknek is bemutathassam az előadásomat. Pedig nincs is jobb annál, mikor a kezdetben gyanakodva, távolságtartóan szemlélődő szülők is elnevetik magukat, megnyílnak, és végül önfeledten együtt játsszanak a gyerekeikkel! 

Le a kalappal mindenki előtt, hiszen egyórányi eredményhirdetés után az ugyanilyen hosszú író-olvasó találkozón is töretlen lelkesedéssel vettek részt! Előadás után több gyerekkel és szülővel sikerült megismerkednem, beszélgetnem. Ráadásként pedig az ózdi könyvtárosok vidám csapatával uzsonnáztunk az ózdi Tiszti Kaszinó épületében.   

2013. október 29., kedd

Dunaújváros, Sárszentlőrinc, Nagydorog, 2012.10.11.



Ha a térképre nézel, máris átérezheted, hogy mennyire izgultam amiatt, hogy időben odaérjek mindhárom találkozóra. Hát még, ha a buszmenetrendre is vetünk egy pillantást.
Dunaújvárosban egy olyan klassz csapattal találkoztam, mint talán soha korábban, de a Top3-ban biztos, hogy benne vannak. Együttműködő, kíváncsi, okos, humoros, udvarias, kreatív csapat. Igazi élmény ilyen közönség előtt szerepelni! Bárcsak megörökítette volna a TV is a foglalkozást! A találkozó után találtam ki, hogy megalapítom az Arany Bajusz kitüntetést, amit első ízben az ő csapatuk érdemelt ki. De ne mondjátok el nekik, hadd legyen meglepetés az oklevél!

Busszal Szekszárdra, onnan autóval Sárszentlőrincre utaztam. Az ottani főutcán található a Lázár Ervin Emlékház. Kicsivel mellette pedig az a ház, ahol Petőfi lakott egyetemi évei alatt. Hát ilyen jó környéken kezdődött a bajuszfoglalkozás! A csapat nagyon együtt mozgott, élt az előadással, és még egy olyan kislány is akadt a közönségben, akinek ugyanakkor van a születésnapja, mint nekem. Persze én jócskán korábbi évjárat vagyok... Mindenesetre olyan érzés volt, mintha Születésnapfalva két lakója lennénk! Mikor továbbmentünk az autóval, a gyerekek a Művelődési Ház előtti játszótérre mentek és onnan integettek utánunk.

Nagydorogon úgy éreztem, hogy egyeseknek már nehezebben ment a koncentrálás. Megértem őket is, negyed négyre járt már az idő, odakint kellemes napsütés, nehéz ilyenkor bent ülni a díszteremben. Szerencsére a többség jól szórakozott. Az első sorban csodálkozó szemű elsősök, kicsit hátrébb olyan másodikosok, akik szinte egész előadás alatt jelentkeztek, annyira sok ötletük volt az elhangzott kérdésekhez. Hátrébb pedig nagyobbak, akik sokan ismerték is a három bajusz meséjét. A találkozó utáni dedikálás igazán szép befejezése volt ennek a remek napnak. Amit még az sem tudott elrontani, hogy csak a harmadik buszra fértem fel Szekszárdon...  

2013. október 28., hétfő

Pókaszepetk, Zalaegerszeg, 2013.10.10.




Pókaszepetken 80 alsós várt a bajuszfoglalkozásra. Élvezettel kirándultak Születésnapfalván. Amíg meséltem, arra lettem figyelmes, hogy itt is, ott is megbajuszosodik egyik-másik gyerek. Egyikük papírzsepiből csavart magának bajuszt, a másik egy hurkapálcát tett az arca elé bajusznak, a harmadik pedig a mutatóujját. És így hallgatták a mesét, miközben át is élték azt. De nem csak a gyerekközönség okozott örömöt, hanem az egyik tanító bácsi is, akinek kartonpapír bajusz helyett valódi szőrbajusz fityegett az orra alatt!

Zalaegerszegen pedig két elsős csapat várta Fognyűvő doktort. Volt, aki élvezettel hallgatta a mesét, volt, akit meg kellett kérni rá, hogy mindezt csendben tegye. A délutáni időpontban azonban mindenkinek ugyanolyan jól esett a közös játék. Egész lenyűgöző volt, ahogy az előadás előtt az egyik kislány szép mesét szavalt a többieknek várakozás közben. Míg a folyosóról hallgattam, az jutott eszembe, hogy talán 15 év múlva már ő mutatja be a saját meséjét az akkori elsősöknek... 

A találkozón készült rövid részlet itt tekinthető meg:
http://www.youtube.com/watch?v=Lhfob5sdMpU

Mernye, 2013.10.12.


Ezen a szombaton Mernyén szüreti mulatságot tartottak. Emiatt abban bíztam, hogy egy egész (Születésnap)falvi közönség vár majd rám. De a találkozót az általános iskolába hirdették meg, ahová összesen 8 gyerek jött el. Velük viszont igazi öröm volt együtt dolgozni, játszani.

Volt négy éves kislány is közöttük, aki ugyanolyan bátran válaszolgatott, mint a nagyobbak. Volt olyan hatodikos, aki pedig ugyanolyan fantáziával követte a mesét, mint a többiek. És történelmi volt a pillanat, hogy a színpadra kiálló három születésnapfalvi gazdát itt bizony három lány játszotta el. Nálunk Pöndöri uram és Fancsali uraság és Hóborti úr copfot és masnit és hajcsatot is viselt. Az előadás után pedig még olyan sokáig beszélgettünk, hogy kis híján lemaradtam a hazafelé tartó buszról!






2013. október 20., vasárnap

Mezőtúr, 2013.10. 09


Szerencsénkre a Mezőtúr TV rögzítette a nagy eseményt, mikor két alsós osztály Pöndöri urammal és Zsiráf Zsoltival találkozott. Saját bevallásuk szerint a gyerekek Születésnapfalván tabletnek, ipadnek, laptopnak és iphone-nak örülnének a legjobban. Szerencsére nem csak a technikai újdonságok iránti érdekelődésük, hanem a fantáziájuk és a meseszeretetük is a helyén volt, ezt tanúsíthatom.




Bodrogolaszi, Sárospatak, Erdőhorváti, 2013.10.08.



Sárospatak 8 órányi vonatút Budapestről oda-vissza. De megérte ennyit utazni, hiszen három lelkes csapat is nagyon várta az előadásokat. Bodrogolasziban igazi tágra nyitott szemű ovisok ültek az első sorban, csodálkozva figyelték Fognyűvő doktor minden mozdulatát.

Sárospatakon a közönség soraiban egy kisfiú személyében egy olyan született Hóborti úrra bukkantam, aki felöltve a bajuszát megszeppentség nélkül, nagy fantáziával és mesélőkedvvel adta elő, hogy mi mindent tud az ő csodás bajusza.

Erdőhorvátiban aztán jutalomjáték volt a harmadik előadás gyerekeknek, előadónak egyaránt. A végigjátszott és -nevetett találkozó után minden fiú jelentkezett, hogy bajuszt akar növeszteni, ha majd felnő. Sajnos a tanítónénik viszont azt mondták, hogy nem fogják a férjüket bajusznövesztésre biztatni. Mintha nem tudnák, hogy mi a jó...

Keszthely, Cserszegtomaj, 2013. 10. 07.



A múlt heti náthámból még visszamaradt egy kevés. Kiderült, hogy a keszthelyi gyermekkönyvtáros is hasonló cipőben jár, ezért az előadás előtt együtt forró teáztunk. Szükség is volt az edzésre, ugyanis a 30 másodikos elevenebb és hangosabb volt, mint máshol 120 néző. A Keszthely TV végig vette az adást. Le a kalappal előttük, a tévések gyakran csak az első öt percre kukkantanak be egy-egy előadásra, de ők szorgalmasan végigkísérték Fognyűvő doktor rendelését, majd interjút is kértek tőle.

Cserszegtomajon először is egy ebéd várt (májgombócleves és grízes tészta, amit gyerekkorom óta nem ettem), majd egy meglepetés. Ugyanis egy szerencsétlen véletlen folytán az egész alsós tagozatnak el kellett mennie egy rendezvényre. Pedig éppen hozzájuk jöttem volna előadást tartani! Ha már így alakult, a tornaterem helyett a számítástechnika teremben rendezkedtünk be, ami szépen megtelt ötödikesekkel. Aggódtam, hogy vajon a nagyobbak kíváncsiak lesznek -e  mesékre, de a félelem alaptalan volt, ugyanis olyan kedvvel, örömmel vettek részt a foglalkozáson, ami egyértelműen mutatta, hogy a fantáziájuk nem kopott meg egy kicsit sem.

Beled, 2013.10.03.



Budapestről Csornán át lehet eljutni Beledre. Egy olyan kisvonattal, amin még kávéautomata is van! Mivel torokfájósan vágtam neki a napnak, a beledi könyvtárosok csipkebogyó teával gyógyítgattak az előadás előtt.

Először a helyi óvodások érkeztek A rettegő fogorvos előadásra. Egyikőjük tudta a megfejtést a kérdésre, hogy: 
- Mi az a fogszabi? 
- Hát amikor nem kell bemenni az oviba!
Sajnos csak fél óra jutott rájuk, mivel késve érkeztek a kezdésre, és odakint már toporogtak az alsósok is. Ők már hosszabban hallgatták a három bajusz kalandját. 140-en voltak, olyan sokan, hogy nem csak velem szemben a nézőtéren, hanem az oldalamon is szép számmal foglaltak helyet. Itt már a csipkebogyó tea kevés lett volna önmagában, egy mikrofont is segítségül hívtam.

Dunakeszi, 2013. 10. 02.



Biztos sokan nem tudják, hogy 1 éves koromig Dunakeszin laktam. Most, jó pár év elteltével újra ellátogattam Dunakeszire. Nagycsoportos ovisok és elsős, másodikos alsósok jöttek el az előadásra. Két negyedikes osztály is nagyon be akart csatlakozni, de ők már nem fértek volna el. Különben is, ti tízévesek, nem vagytok már nagyok a fogorvos meséjéhez?

Egy hosszúkás teremben foglaltunk helyet, körülbelül nyolcvanan. Egyesek szerint Fognyűvő doktor hamburgert eszik és salsa szószt. Egy órám volt bizonyítani ennek ellenkezőjét. A leghátsó sorban ülők mellé le is ültem egy kicsit, hogy megnézhessenek jól maguknak, én vagyok az, aki ott a kis színpadon produkálja magát. Megnyugodtam, hogy mindent látni, hallani hátul is. Ezúttal is le a kalappal azok előtt a gyerekek előtt, akik ketten kuporogták végig az előadást egy széken (és jó sokan voltak így), hogy mind beférjünk a terembe.

Az előadás utáni sok pacsizás és elhúzódó integetés is bizonyította, hogy milyen jól éreztük magunkat!

2013. október 17., csütörtök

Budapest - Törpike Óvoda, 2013. 09. 20.



A mesekönyv-bemutató előtt az ajtó mögött elbújva arra lettem figyelmes, hogy egy kisfiú nagyon sír, mert nem akarja, hogy az apukája ott hagyja az óvodában. Mikor meglátta Fognyűvő doktort, abbahagyta a sírást, és kíváncsian ment be a terembe az előadásra. A reggeli párizsis kenyér elfogyasztása után kezdtünk. Még a kiscsoportosok is türelmesen kivárták az előadás végét, nevetve, tapsolva, kérdezgetve fogorvosoztak. Egyetlen kisfiú fakadt csak sírva akkor, amikor mindenki krokodilbőrbe bújt. De ez is csak azt bizonyította, hogy a többiek milyen ügyesen színészkedtek. Legnagyobb sikere pedig a fogfúrónak volt, aminek a méretét mindenki sokkal-sokkal nagyobbnak tippelte a valóságosnál. 

Kazincbarcika, 2013.09.19.



Nem is olyan régen már jártam Kazincbarcikán, augusztus 12-én egy olvasótárbor vendége voltam. Annak a napnak nemcsak a bajuszfoglalkozás volt a nevezetessége, hanem az is, hogy hazafelé a vonaton felejtettem a táskámat, benne az előadás összes jelmezével és díszletével! Igazi mesei fordulattal került vissza hozzám... Az egyik kazincbarcikai könyvtáros férje ugyanis kalauz, aki éppen azon a vonaton dolgozott, és miután értesült az eseményekről, gyorsan biztonságba helyezte az előadás kellékeit.

A mai nap nem tartogatott hasonló kalandokat - szerencsére. Amit tartogatott, az egy újabb rekordszámú közönség volt. Száz fő fölötti óvodással telt meg a terem. És nagyon meg kell dicsérnem ezt a csapatot! Kicsivel több mint egy órán keresztül hallgatták nagy odafigyeléssel még a legkisebbek is Fognyűvő doktort. Az óvó nénik is részt vettek a játékban, a könyvtárosok is végig bent maradtak. Távozóban egy kisfiú még odajött hozzám, és azt mondta, hogy ez nagyon-nagyon vicces előadás volt. 
Hát, köszi szépen.

Aznap még néhány érdekes borsodi szakszóval is gazdagodtam. Íme:

levonó = matrica, vignetta
tócsni = krumplimackó
süsü = kapucni
tesznye = undorító, gusztustalan
lajbi = mellény, átmeneti kabát
büszke = piszke, egres



Hajdúdorog, 2013.09.18.


Két turnus várt rám Hajdúdorogon. Először a kisebbek jöttek Fognyűvő doktorral találkozni, utána a nagyobbakkal bajuszoztunk. Szőnyeget és kispárnákat terítettünk a földre, itt foglaltak helyet a gyerekek. Én eközben nem akármilyen búvóhelyet találtam magamnak! A fönti galéria korlátja mögé feküdtem, hogy még véletlenül se vehessen észre senki odalentről. Volt is ám nagy csodálkozás, mikor az előadás kezdetén, a várakozás tetőfokán elkiáltottam magam odafent, hogy "HAHÓ!" Mindkét csapat jól mulatott, két órán keresztül hangoskodtunk a könyvtárban.   

2013. október 16., szerda

vissza a blogra!

A tegnapi nappal számomra is befejeződtek a 2013-as Őszi Könyvtári Napok. Ez azt jelenti, hogy számtalan élménnyel, fényképpel és videóval tér vissza a Gyerekcipő! Folyamatosan kerülnek majd ki az oldalra az elmúlt hét eseményei. Érdemes figyelni, hiszen ha részt vettél valamelyik találkozón, nagy valószínűséggel magadat is elcsípheted, ahogy éppen (nekem nagyon úgy tűnik) jól érzed magad valamelyik képen! Kellemes böngészést!

2013. szeptember 17., kedd

Kreatív írás a Betűtészta Mesekönyvboltban


Még nem késő jelentkezni, bármikor becsatlakozhatsz hozzánk!

KezdőBetű – kreatív írás kortárs szerzőktől
2013.szept. 9. – 2014. Jún. 9.
Hétfőnként 16:00 – 17:30

Szeptember 9-től minden hétfőn 16 órától várjuk az irodalomszerető felső tagozatosokat, akik kortárs íróktól leshetik el a tudást, rácsodálkozhatnak a szavak ezernyi alakjára, versre, prózára, blogra, reklámra, mesékre, krimikre.

A kortárs írók, akik segítenek majd eligazodni a betűk világában: Vig Balázs, Mészöly Ágnes, Turbuly Lilla és Nyulász Péter.

15 felsőst várunk a KezdőBetűre, ha szeretnél benne lenni a csapatban, jelentkezz!
A foglalkozások ára:
1300 Ft/alkalom, ötalkalmas bérletes rendszerben.

Jelentkezni lehet:
Betűtészta Mesekönyvbolt, Budakeszi
Pest, 2092 Budakeszi, Fő utca 115.
Tel: 06 23/655-918
www.betuteszta.com

2013. augusztus 27., kedd

Lassan vége a vakációnak, vigasztalódjunk fényképekkel!



Lassan vége a vakációnak. A gyerekek ilyenkor új iskolatáskát és vonalzókészletet vesznek a szüleikkel, a meseírók pedig feltöltik a meseblogjukra azokat a képeket, amik a nyár folyamán készültek az író-olvasó találkozókon.
Íme tessék, a Galéria fülre kattintva  (http://www.vigbalazs.com/p/galeria.html) végre bogarászni, böngészni lehet a tarjáni, vértesszőlősi, tiszaújvárosi, budaörsi, gellenházai és kazincbarcikai képek között is. Jó szórakozást!

2013. július 24., szerda

Ózd, Farkaslyuk, 2013.06.12.


Az ózdi könyvtárosok ugyanolyan izgalommal és szeretettel fogadtak, mint a gyerekek. Kár, hogy olyan kevés idő jutott az ismerkedő beszélgetésre. Ahogy megérkeztem, már pörgött is a bevezető filmecske, és máris Pöndöri uram gúnyájában találtam magam. Az ózdi tévés stáb is kíváncsi volt a fellépésre, és velünk maradtak egy darabig. Amerre néztem, mindenütt gyerekek ültek a székeken, párnákon és a parkettán is. Igyekeztem a leghátul ülőkhöz is eljutni, ami néha ügyes manőverezést igényelt, olyan sokan voltunk. Még két könyvespolc közé benézve is gyerekekre bukkantam! A találkozó vége felé pedig bebizonyítottuk, hogy a három születésnapfalvi bajuszos gazdát gond nélkül meg tudja formálni egy fiú és két lány is...

Nagyon szép tájakon autóztunk keresztül, így jutottunk el Farkaslyukra, ahol az iskola alsósai már türelmetlenül várták Fognyűvő doktort. Rendhagyó helyszínen, egy hatalmas tornateremben került megrendezésre a találkozó. A gyerekek tornaszőnyegen ültek, én pedig a focikapu előtt álltam egy mikrofonnal a kezemben. A sok okos ötlet és hozzászólás csak úgy visszhangzott a tornateremben, ezért elkélt ez a kis technikai segítség - mesemondónak és mesehallgatóknak egyaránt. Bőven akadt jelentkező, aki szívesen felpróbálta Fognyűvő doktor sapkáját, maszkját, sőt, a szerepét is, mikor egy képzeletbeli lyukas fogat kellett meggyógyítani. Egy nagy közös farkaslyukbeli fogmosással búcsúzkodtunk, és a tornatermet ezzel vissza is szolgáltattuk a sportolóknak.

Decs, Őcsény, Szekszárd, 2013. 06.11.



Az előadás napján tombolt az árvíz. Meglepő volt, hogy a decsi művelődési ház telis-tele volt pakolva katonai ágyakkal. Katonákat  - ekkor még - nem láttunk, hiszen homokzsákokat pakoltak a gáton. A könyvtárban összegyűlt gyerekcsapat lelkes mesekedvelőkből állt. Már az első pillanattól kezdve vették a lapot, mikor Pöndöri uram a polcok között settenkedve megijesztette őket. Alig húsz perce zajlott a foglalkozás, kezdtünk belemelegedni a játékba, mikor az egyik szervező odalépett hozzám (éppen puputevék voltunk, málnaszörpöt termeltünk a púpunkban), hogy be kell fejeznünk az előadást, ugyanis a katasztrófavédelem fog tanácskozni a könyvtárban. Ezért aztán szedni kellett a születésnapfalvi sátorfánkat. Szerencsére a decsi iskolának jutott mesekönyvből, én pedig megígértem, hogy amint lehet, újra eljövök, hogy az elmaradt játékokat is bepótoljuk.

Őcsényben kisebb gyerekekkel találkoztam, azonban a fantáziájuk semmivel sem maradt el az előző csapatétól. Sőt, az egyik kisfiú nemcsak engem, de a könyvtárosokat, a tanító nénit és a társait is többször megnevettette az ötleteivel. Elég annyit elárulnom róla, hogy mikor kengurukként szökdécseltünk körbe körbe a teremben, ő azt monda, hogy szerinte beleférek az erszényébe, és elbír, ezért megpróbált felemelni. Mit mondjak, félig sikerült is. Megtapsoltuk a három születésnapfalvi gazdát, majd hosszasan búcsúzkodtunk. Elárultam nekik egy titkot, nevezetesen azt, hogy az egyik jó barátom Őcsényből származik. Sőt, az őcsényi könyvtáros Erzsi néni volt régebben az ő óvó nénije. És még egy érdekesség is történt: az iskolai menzán 20 év után most először újra megettem a tökfőzeléket. Ezzel még magamat is megleptem!
  
Szekszárdon két osztálynyi nagy csapat gyűlt össze. Délután volt már, közelgett a vakáció. Úgy gondoltam, jó alkalom ez egy kis hangoskodásra a könyvtárban. Mikor az ajándékokat osztottam ki (Születésnapfalván a földön mindenfelé ajándékok hevernek), az egyik kisfiú azt mondta, hogy a legesleginkább egy iphone 5-nek örülne. Azt azonban már nem igazán tudta megfogalmazni, hogy mire szeretné használni. Egy kislány erre azt mondta, hogy szerinte csak a reklámok miatt érzik sokan úgy, hogy valamit nagyon szeretnének, pedig sokszor nincs is szükségünk ezekre a dolgokra. Érdekes beszélgetés kerekedett ki a témából. De nehogy bárki is azt gondolja, hogy komolykodásból állt csak az egész találkozó! Az első sorokban nagy, szűnni nem akaró kuncogás, majd röhögés ütötte fel a fejét. Kiderült, hogy az egyik fiúnak, ha nevetni kezd, mindig kicsordul a könnye is. Rajta nevettek a többiek (minden rosszindulat, gonoszkodás nélkül), és ahogy nevetőgörcsöt kapott, tényleg potyogtak a könnyei. Mit volt mit tenni, nevetésszünetet rendeltem el. Mindenki köteles volt annyit és olyan hangosan nevetni, amennyit csak bírt. Három ilyen szünet kellett ahhoz, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. Folytattuk tovább a játékot, a mesét, majd hosszan beszélgettünk még a dedikálás közben. És néhány rajzot is kaptam ajándékba. Most már jöhet a vakáció!


2013. július 2., kedd

Tarján, Vértesszőlős, Tatabánya, 2013.06.10.



..KÁCIÓ !
Ez volt a vakáció előtti utolsó tanítási hét hétfője. Nem is számítottam másra, mint zsivajra, jókedvre és izgatottságra
Tarján - Gyönyörű, erdei utakon keresztül érkeztünk meg Tarjánra. Addigra már össze is sereglett a tarjáni alsósok apraja-nagyja, hogy Pöndöri urammal találkozzanak. Volt, aki legszívesebben a mesét hallgatta, de sokan már nagyon várták, mikor kelhetnek fel az aulában sorba rendezett székekről. Kaptak is feladatot bőven, egyik állatot utánoztuk a másik után, az összes szerepet magunkra próbáltuk, ami csak Születésnapfalván előfordul. Nagyon megható volt, mikor az előadás után taps csendült fel, valamint a nézők "vissza-vissza" kórusa. De sajnos nem maradt már idő több mesére, siettünk tovább Vértesszőlősre.
Vértesszőlős - Itt már szinte tapintani lehetett a vakációt megelőző izgalmat. A helyi művelődési ház színháztermében kezdte meg a rendelését Fognyűvő doktor. Mivel szerette volna, hogy családiasabb legyen a hangulat, nem a színpadon, hanem a széksorok között zajlott az előadás. Aktív volt a csapat, a kérdésekre folyamatosan záporoztak a válaszok. Elárulom, hogy sokan jó megfejtésekkel, érdekes ötletekkel álltak elő, de olyan is akadt egy-kettő, aki talán már nem is emlékezett a kérdésre, amikor válaszolni kezdett.
Tatabánya - Fognyűvő doktor jelmeze maradt rajtam továbbra is. A helyi televízióval egy jó hangulatú riport keretén belül beszélgettünk (ami hamarosan megtekinthető lesz itt a blogon is). Ezután már kétosztálynyi gyerek állt készen a rendelésre. A teremben három Fognyűvő doktor is akadt, és a nézők között megpillantottam egy Higiénia nővér névtáblát is. Ismét bebizonyosodott, hogy hangoskodni jó, főképp a könyvtárban, és hogy a gyerekek nem csak az édességet szeretik, hanem azt is, ha Fognyűvő doktor elszalad előlük. Az előadás után még maradt idő egy kis dedikálásra is, ahol többek között arról is beszélgettünk , hogy ki hová megy nyaralni, és hogy visz-e könyvet magával . (Igen, vinni fogunk.) 

2013. június 23., vasárnap

Szombathely, 2013.06.07.



Hogy miről szólt a szombathelyi találkozó?

Egy gyermekkönyvtári különteremről, ami játszóháznak is beillett. Arról, hogy a szőnyeget mindenfelé gyerekcipők borították (éppen, mint  a járdát az ajándékok Születésnapfalván). Rengeteg ötletről ("Mi ez itt a képen?" Válasz: "Hópárduc.") Nézőkről, akik gesztikulálva követték, mutogatták velem együtt a mesét. Olyan gyerek-puputevéről, aki egy párnát rejtett a pólója alá, hogy még púposabb legyen. Születésnapfalvi "rajzfilmekről", amik állítólag a következők: Jurassic Park, Twilight, a Terminátor és a Cobra 11. Szereplőkről, akik olyan komolyan vették Pöndöri uram, Fancsali uraság és Hóborti úr szerepét, hogy még az előadás után is bajuszban, kalapban fotózkodtak. Valamint olyan lelkes gyerekekről, akik búcsúzóul a kezükre, sőt még a telefontokjukra is autogramot szerettek volna.

És hogy milyen volt a hangulat? Tessék megnézni a képeket a Galériában!

Gyöngyösfalu, 2013.06.07.



Micsoda várakozást tapasztaltam, mikor Gyöngyösfaluba értem! Előzetesen arra számítottam, hogy körülbelül húszfőnyi érdeklődő várja majd Pöndöri uramat és barátait. Ehelyett több mint százan gyűltünk össze a díszteremben! Még felsősök is jöttek az előadásra. De hát kicsi vagy nagy, aki a mesét szereti, annak itt a helye!

Egy bátor, elsős fiú (Matyi) már a kezdetek kezdetén jelentkezett, hogy ha felnő, bajuszt növeszt, és úgy megy lánykérőbe. Szerencsére több lány is jelezte, hogy ha eladó sorba kerülnek, nem zavarják majd el a bajuszos kérőket. 

Az előadás végén egy ajándékcsomagot is kaptam, azzal a kikötéssel, hogy személyesen adjam át Fognyűvő doktornak, ha legközelebb találkozom vele.Meglestem az ajándékot. Egy fogápolási csomag, benne fogkrém, elpotyogott tejfog tárolására alkalmas díszdoboz, sőt egy fogfúró kulcstartó is! Főleg ez utóbbit sokan irigylik tőlem. Ha örömöt szeretnétek okozni valakinek, fogfúrót, vagy nyálelszívót ajándékozzatok neki!       

Cegléd, 2013.06.06.



A Zománc utca 20-ban két osztálynyi másodikos várta az irodalmi kezelést. Egy fergeteges játékká vált a találkozó, úgy, hogy a könyvből szinte nem is kellett felolvasnom. Maximum néhány ízelítő epizódot. Hogy miért? Azért, mert a csapat minden tagja olvasta, ismerte A rettegő fogorvos meséjét. Nem is akármilyen mértékben voltak felkészültek! Néhányan szinte szó szerint idézték például annak a történetét, hogy Fognyűvő doktor miért fél a gyerekektől. 

A játék egy pontján, a sokfogú állatok utánzása közben elhangzott a kígyó neve is (ami, valljuk be, igazából nem is a fogai miatt a legfélelmetesebb). Fognyűvő doktor kígyóktól való félelmét nagy örömmel és egy közös sziszegéssel fogadta a közönség. És ezzel úgy felfokozta, hogy Fognyűvő doktor ki is szaladt a teremből. Megint bebizonyosodott, hogy a gyerekek leginkább rettegni szeretik a fogorvosokat látni.   

Püspökladány, 2013.06.06.



Püspökladányban olyan óvodás gyerekek gyűltek össze, akik jutalomként kapták a Fognyűvő doktorral való találkozást. Egyikőjük talán máshogy képzelte el őt, ugyanis mikor meghallotta a segítségért kiáltozó (mert hogy ugye fél a gyerekektől...) és ajtót csapkodó Fognyűvő doktort, elpityeredett. Aztán két perc múlva már hangosan nevetett, mikor megtudta, hogy a felnőttek is sírnak néha az orvosi rendelőkben. Beszélgettünk arról is, hogy vajon mire való a fogszabályzó. Valaki szerint akkor kell fogszabályzót hordanunk, ha fájnak a fogaink, vagy ha koszosak. Végül aztán abban maradtunk, hogy akkor is használhatjuk, ha csálén nőnek.

Búcsúzóul Fognyűvő doktor megvizsgálta, hogy lepedékes-e a gyerekek nyelve, de a hálás feladat, hogy kinyomozzák, vajon büdös-e valamelyikünk szája, már az óvónőkre és a könyvtárosokra maradt... Mint a legutóbbi találkozáskor (akkor bajuszoztunk), most is élmény volt a Tündérkönyvtárban vendégeskedni!   

2013. június 22., szombat

Gyömrő, 2013.06.05.



A maglódi nagy színházteremből máris egy kedves, családias hangulatú könyvtárba érkeztem Gyömrőre. Alig kaptam magamra Fognyűvő doktor jelmezét, már meg is érkeztek a helyi óvodások. Minden puffra, minden fellelhető kisszékre szükség volt, hogy mind elférjünk. A Gyömrői televízió is kíváncsi volt a találkozóra, bár hangtechnikus legyen a talpán, akit nem zavart Fognyűvő doktor kiáltozása.

A találkozó rögtön egy képzeletbeli pisztolycsatával kezdődött. Kiderült, hogy néhány gyömrői gyerek, ha fogorvost lát, képzeletbeli puskát ragad. Remélem, a valódi fogorvosok azért biztonságban vannak tőlük! Döntetlen lett a meccs, mert Fognyűvő doktor is (nagy lelki nyugalommal) elővett egy képzeletbeli csúzlit. Ezután eljátszottuk, hogy a könyvtárat elönti a víz, a polcok legtetejéig is felér, hogy mi vérszomjas cápákként keringhessünk benne. Higiénia nővér is felbukkant, talán ennek is köszönhető, hogy a nagy közös fogmosás után többen is egyből jelentkeztek, hogy kölcsönözni szeretnének egy példányt A rettegő fogorvosból.

Ezután süteményevés következett. Az egyik fiú azt mondta Fognyűvő doktornak, hogy ő csak otthon eszi meg a sütit, ahol rögtön fogat is tud utána mosni. Hogy ez valóban így történt-e, annak Fognyűvő doktor már nem járt utána.

Maglód, 2013.06.05.



Ahhoz képest, hogy kezdetben aggódtunk a nézőszám miatt (15 fővel már elégedettek lettünk volna), egyre újabb és újabb óvodás- és iskolás csoportok jelentkeztek be Fognyűvő doktor rendelőjébe. A könyvtárból végül a színházterembe kellett áttenni a rendezvényt - hogy mind a 250 érdeklődő beférhessen. És ez nagyon jó érzés volt!

Az előtérben óriásplakát mutatta, hogy a Zománc u. 20-ban (Fognyűvő doktor várótermében) vagyunk. Volt egy hatalmas színpad, itt foglalt helyet az egyik Fognyűvő doktor, aki végig a mikrofonba beszélt, hogy mindenki jól hallja a mesét. De egy másik Fognyűvő doktor is felbukkant a színházteremben, aki a széksorok között segített összegyűjteni a gyerekek válaszait a feltett kérdésekre. Például ki emlékszik rá, hogy miért alszik Csipkerózsika? Vagy ki szeretne fogorvos lenni felnőtt korában? A nagy létszám miatt nem volt lehetőségünk mindenki történetét meghallgatni, de azért törekedtünk rá (van akinek már húzták a fogát, a másiké mozog, a harmadik testvére pedig fogszabályzós lesz). És olyan bátrak is akadtak, akik a fináléban még a nagy színpadra is felmerészkedtek!

Az előadás utáni beszélgetés, könyvnézegetés és dedikálás mutatta, hogy érdemes egyszerre akár több pácienst is fogadnia Fognyűvő doktornak.

http://www.maglodi-hirhatar.hu/hirek/a-rettego-fogorvost-250-en-batoritottak

2013. június 21., péntek

Tiszaújváros, 2013.06.04.



A helyi televíziónak adott rövid interjú után a riporterrel a díszterem előterében ácsorogtunk. A bevezető zene elhalkult, kezdődhetett az előadás. A rettegő Fognyűvő doktor feltépte a díszterem ajtaját, majd éppen egy ott álldogáló pedagógus fülébe ordított egy nagyot félelmében. Lehet, hogy néhány másodpercig nem Fognyűvő doktor volt a legriadtabb a teremben...

A 80 fős közönségből néhányan önként ajánlkoztak, hogy Fognyűvő doktor (akinek egyesek szerint a gyerekek jelentik a fő táplálékát) egye meg őket. Egyikük azt mondta, hogy még ketchup is van nála. De Fognyűvő doktor nem szereti a ketchupot, csak a pizzán, ezért nem evett meg senkit sem. Ezután Fognyűvő doktor a széksorok között lavírozva sorra szólította a bátor jelentkezőket. Három fogorvos is a színpadon termett, mikor meg kellett gyógyítani egy pácienst. De lehettünk volna akár nyolcvanan is a jelentkezők száma alapján! A feltett kérdésekre pedig annyi válasz, ötlet, gondolat, saját élmény érkezett, hogy jócskán ki is csúsztunk az előadás tervezett idejéből. Pedig néhányan még ekkor kezdtek kérlelni, hogy meséljem el a Három bajusz történetét is. Ígérem, hogyha legközelebb lesz rá alkalom, megszervezzük, hogy Pöndöri uram és születésnapfalvi barátai is ellátogassanak Tiszaújvárosba.   

2013. június 16., vasárnap

Szolnok, 2013.06.03.



Részletezném, hogy mi minden történt a Hild Viktor Városi Könyvtárban, hiszen volt ott játék és mese, de egy dologra biztos mindig emlékezni fogok: az előadás után, miközben a könyveket dedikáltam, egyszer csak azt hallom, hogy a csapat elénekli a Boldog születésnapot! című dalt. Azt hittem, hogy valakinek éppen az előadásom napján van a szülinapja. Gyorsan megkérdeztem a csapattól, hogy ki az ünnepelt. Nevetve felelték, hogy Születésnapfalván vagyunk, mindenkinek születésnapja van. Erre én nem is gondoltam, jó, hogy eszembe juttattátok!

Nem sokkal később a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolában nagy tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa Hóborti úr és a többiek bajuszának történetét. Igazán hazai volt a terep Kedves bajusz számára, hiszen ő - a legfiatalabb trombitás bajuszmanó - szintén zenész. Volt egy nagy karzatunk, aminek a tetejére felmásztam, hogy magasabb legyek még a csillagevő zsiráfoknál is. Néhányan azt javasolták, hogy menjek még feljebb is, de akkor beütöttem volna a fejem a plafonba (vagy az égbe). A három születésnapfalvi gazda is felmászott az emelvényre, hogy jól hallják a tapsot, amit megérdemeltek. Búcsúzáskor sikerült még elcsípni egy szép jelenetet: Több évtized után nyugdíjba ment az iskola portása. Mivel zenei általánosban voltunk, hát egy egész kórus búcsúztatta őt. Kulcsár bácsit juttatta eszembe a Tornasor című történetem szereplőjét, akivel remélem, hamarosan megismerkedhettek Ti is.

Ezután a Szandaszőlősi Fiókkönyvtárba látogattunk. A meghívott két osztályból csak az egyik tudott eljönni, ezért családias hangulatban vettük sorra a három bajusz kalandjait. Hamar kiderült, hogy felkészült csapat látogatott el a könyvtárba, akik ismerték már Harcsa szomszéd és Születésnapfalva történetét is. Ezért Kunkori koma meséjét olvastam fel, majd megbeszéltük, hogy a mi sorsunk hasonlít-e az övére (rendetlenkedéssel, világgá menéssel és szomorú zsiványokkal együtt.) Végezetül pedig nem maradhatott ki a nagy szandaszőlősi bajuszverseny sem. 

2013. június 10., hétfő

Debrecen, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, 2013. 06.01.


Ez egy rendhagyó szereplés volt, ugyanis nem egy író-olvasó találkozó megtartására kaptam felkérést, hanem a "Barátunk a könyv" verseny díjkiosztóján való részvételre. Hányan lehettünk, nem számoltam, úgy százötvenen talán? Aki nem ismerné a versenyt, nagyon komoly kutató munkával, sok-sok könyv elolvasásával, értelmezésével készülnek rá a gyerekek (általános iskolás alsósok és felsősök egyaránt). A feladatok között megtalálható a fogalmazás is. Nagyon kreatív, ötletes, humoros megoldások születtek, ezek közül meg is hallgattunk néhányat.

A könyvtár igazgatójának ünnepi beszédéből megtudhattuk, hogy már gyerekként is szeretett olvasni, csak épp nem a kötelezőket. Én egy interaktív, együtt gondolkodós, együtt mozgós, párbeszédes előadással köszöntöttem a győzteseket. Szó volt a Szemrablók című mesémről. Ez volt az első történetem, amit alsós koromban vetettem kockás (tudom, négyzethálós) papírra. Levezettem, hogy ha egyke vagy, miért jobb könyvet kérni a születésnapodra, mint sakkot, és természetesen szót ejtettünk az írók fenekéről is. Ezután a Főnix Diákszínpad mutatta be a Kire ütött ez a gyerek? című előadást. Sajátos feldolgozás volt, a főszereplő például nem kamaszfiú (mint Janikovszky Éva könyvében), hanem kamaszlány volt. Ezután pedig az ajándékcsomagok kiosztása maradt hátra. Elfáradt a kezünk, olyan nagyok és nehezek voltak a csomagok, valamint olyan sokat osztottunk ki.

Öröm volt ennyi lelkes olvasót megismerni, miattatok érdemes nekünk, kortárs szerzőknek újabb és újabb történeteket kitalálnunk. Még egyszer gratulálok a kitartó munkához és a szép eredményekhez!

2013. június 9., vasárnap

Bölcske, Bölcskei Könyvtár, 2013.05.31.



Mielőtt felöltöttem volna Fognyűvő doktor, vagy Pöndöri uram szerepét, a bölcskei iskola konyháján vártak ebédre. Ott a tanári asztalnál helyet foglalva volt alkalmam már az előadás előtt találkozni azokkal az elsősökkel és másodikosokkal, akik az író-olvasó találkozóra jönnek. De nem csak én figyeltem őket, ők is kíváncsiak voltak rám: volt aki nagyon udvariasan odaköszönt, volt aki félénken odaintegetett nekem.

Alig fél óra múlva már Fognyűvő doktorral beszélgetett a csapat. De nem csak vele találkozhattak a gyerekek, hanem Higiénia nővér is jelen volt. Lehet, hogy kicsit hasonlított a könyvtáros Nikire, de ez csak optikai csalódás lehetett! Higiénia nővérnek többször is megszólalt a telefonja az előadás alatt. Biztosan a betegek kértek időpontot a kezelésre.

Ahogy a kisebb csapat elbúcsúzott, már jöttek is a nagyobbak. Alig győztem elbújni előlük, és Pöndöri uramat hamar felfedezték - a szemfüles gyerekek a könyvespolc alatt meglátták a cipőjét! De még egy kicsit türelemmel kellett lenniük, először a bevezető zenés filmecske következett három bajuszról, és csak utána kezdődött az előadás. Olyan nagy hangzavart okoztunk a játék közben, hogy a tanítókat engesztelésül - pedagógusnapi ajándékkal - 10 másodpercnyi néma csönddel leptük meg. Így tanév végén talán ennek volt a legnagyobb sikere.  

Homokmégy, Bátya, Dusnok, Miske, 2013.05.29.

//Hamarosan az itt készült képek is láthatóak lesznek!!//

Ez volt ám az igazán izgalmas csomag! Még azt sem bántam, hogy fél 5-kor kellett kelnem, hogy időben a helyszínekre érjek. Nem hallottam még korábban semelyik településről a négyből, pedig szép helyek és nagyon kedves emberek fogadtak mindenhol. Például Homokmégyen a névrokon Vig család egy üveg frissen palackozott borral, a bátyai könyvtárosok pedig könyvekkel kedveskedtek.
Homokmégy - itt Fognyűvő doktor rendelt már korán reggel. Akadt egy segítője is, aki átvette egy rövid időre a szerepét. Csak addig, amíg az egyik osztálytársának megvizsgálta, kifúrta és betömte az egyik fogát. Eljátszottuk a sokfogú sárkányt is, két csoportra válva versenyeztünk, hogy ki tud nagyobb tüzet okádni a szemben állókra.
Bátya - itt úgy tűnt, hogy a gyerekek félnek is Fognyűvő doktortól ( nem csoda, hiszen gyerekeket eszik), de azért próbálják is megijeszteni (nem csoda, hiszen egy szempillantás alatt képesek krokodilfogakat növeszteni). A mesét meg-megszakítottuk, mert sok mesélni valója volt mindenkinek lyukas fogakról, érzéstelenítésről, fogszabályzásról.
Dusnok - mire a kisbusszal megérkeztünk, már sorban álltak a gyerekek a bejáratnál. Olyan sokan voltak, hogy a könyvtárba nem is fértek be, ezért az előcsarnokban tartottuk meg a találkozót. Különös élményben volt részünk. A Születésnapfalváról szóló mesét, a szomszédos teremből kiszűrődő zongorazene kísérte. Kiderült, hogy Pöndöri uram nem mindig érti a harmadikosok játékait. Például úgy értette, hogy egyikük egy Bibliának örülne a legjobban, de kiderült, hogy rosszul hallotta. Megtudtuk azt is, hogy az égre vetített rajzfilmek közé a Vasember 3. is belefér.
Miske - Fancsali uraság köszöntötte a délután összegyűlt gyerekeket, akik közül volt olyan is, aki a fociedzését áldozta erre a találkozóra. Beszálltunk az időgépbe, hogy idősebbek legyünk. Az eredménye nagy felzúdulás lett: senki sem akar öreg lenni, de annyit idősödni, hogy bajuszt növesszünk és udvarlókat fogadjunk, ahhoz már többeknek volt kedve. Fancsali uraság bajuszának, Harcsa szomszédnak a házassága hangzott el a legkisebb rozmárlány bajuszával, ami legalább akkora tetszést keltett,mint a nagy közös miskei bajusznövesztés.
Dusnokon és Miskén is találkoztam egypetéjű ikrekkel. Úgy tűnt, hogy nem bánják, hogy Születésnapfalva lakóihoz hasonlóan ugyanazon a napon ünneplik a születésnapjukat.

Székesfehérvár, VOKE Vörösmarty Mihály Művelődési Ház, 2013.05.27.



Nagy zsibongásra értem a Vörösmarty Mihály Művelődési Házba. A szomszédos teremben ugyanis éppen kézműves foglalkozás zajlott. Egy kuckós, hangulatos kis könyvtárban került megrendezésre a székesfehérvári találkozó. Ha jól számolom, most léptem fel negyedszer a városban, és minden alkalommal szép emlékekkel távoztam. A székeket kihordtuk a könyvtárból, elszórtunk negyven kispárnát, és már jöttek is a gyerekek.

Fancsali uraság köszöntötte elhaló hangon a látogatókat. Róla tudni kell, hogy felkeléstől lefekvésig sírdogál, sőt még álmában is pityereg. Olyan gyerekekkel szeretett volna találkozni, akik legalább olyan szomorúak, mint ő, de ilyet itt egyet se talált. 

A találkozón én is lekuporodtam a szőnyegre, onnan meséltem a három bajusz kalandját, de tanultam új dolgokat is: megtudtam például, hogy Születésnapfalvára eljuthatunk Superman hátán, Pókember kezébe kapaszkodva, és még egyszerűbben is, ha beszállunk a Batmobilba. Nagyon aktívak és kíváncsiak voltak a gyerekek, nem is csoda, Szekeres Ágnes vezetésével ők egy igazi drámacsapat! A találkozó végén még beszélgetni is maradt idő. Megismerkedtem Brunner Mátéval,  aki harmadikos, és büszkén közölte, hogy ő maga is írónak készül. Jelenleg egy regényen dolgozik, Szuperhősök Háp-hápfalván címmel.       
    

Biatorbágy, Karikó János Könyvtár, Biatorbágyi Faluház, 2013.05.22.



Mivel a találkozó a Biatorbágyi Faluházban került megrendezésre, naivan azt hittem, hogy Biatorbágy biztosan falu. Igazság szerint Biatorbágy egy város, csak az intézmény őrizte meg nevében a Faluház címet, emlékül a régi időkből. Két nem mindennapi tárgy fogadott: az egyik egy óriási madárijesztő (vagy valami hasonlóan csúnya és rémisztő a falra szerelve), a másik pedig egy igazi hárfa! Még jó, hogy senki sem kérte Fognyűvő doktortól, hogy játsszon rajta valamit, csúnyán felsült volna ugyanis...

Két elsős osztály jött el a rendelésre. A feltett kezek számából rögtön kiderült, hogy mindenki járt már fogorvosnál, de arról már megoszlottak a vélemények, hogy kell-e ott félni, vagy sem. Akadt olyan önként jelentkező, aki mindenki szeme láttára még a fogorvosi sámlira is ki mert ülni, és nevetve hagyta, hogy Fognyűvő doktor megvizsgálja a fogait. Nem is csodálkozom, ugyanis ez egy olyan bátor csapat volt, akik gond nélkül mutogatják, játsszák el még a szárazföldi piranhát is.

Elmenőben az egyik tanító néni így fogalmazott: "Mi már nem fogunk félni a fogorvosnál!" Fognyűvő doktor örült ennek. 

2013. május 26., vasárnap

Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, 2013.05.16.


Pöndöri uramat egy nyitott, kíváncsi közönség fogadta Zalaegerszegen. A születésnapfalvi édességek felsorolásakor olyan nyögdécselés, cuppogás, sóhajtozás vette kezdetét, hogy aggódni kezdtem: Vajon nem kaptak ebédet ezek a gyerekek? Ugye nem falják fel Pöndöri uramat is bajuszostul-könyvestül?

Kiderült, hogy többen könyvet szeretnének, de van, aki inkább egy házat 79 albérlővel, és akad olyan alsós is, aki a legjobban egy állatorvosi diplomának örülne. Az előadás vége felé a három bajusz rajzát nézegettük, és addigra sokan annyira szívükbe zárták őket, hogy integettek is nekik. A dedikálás közben egy fiú a csokikoporsóról mesélt nekem, amiből ki kell ennünk magunkat. Én pedig a karácsonykor megjelenő Csendkirály című mesémből II. Fülenagy király nevét említettem, és meg sem lepődtem az első kérdésen: "És az I. Fülenagy mit csinált?" Igaz is, történelemről csak időrendben.

Végül pedig még a könyvtárosok is bajuszt ragasztottak, lásd a mellékelt fotókat.    

Bagod, Fekete István Általános Iskola, 2013.05.16.


A Fekete István Általános Iskola már első ránézésre is nagyon mutatós. A Fekete István és Dargay Attila által megálmodott mesefigurák díszítik az iskola homlokzatát. E falak között kezdte meg a rendelést Fognyűvő doktor. Bár köztudottan retteg a gyerekektől, a hallgatóság egyhangúan biztosította róla, hogy senki sem fogja bántani. Ennek jegyében, mikor képzeletbeli fogkrémet kért a képzeletbeli fogkeféjére, volt, aki málnással, volt, aki dinnyéssel kínálta. Néhány fiú chilis ízesítésűvel próbálkozott. Vajon honnan találták ki, hogy éppen ez a kedvence?

Búcsúzáskor egy kislány meg akart vendégelni az uzsonnára kapott süteményével (amit nem fogadhattam el, pedig nagyon gusztának tűnt), egy másik pedig megmutatta a díszcsikóhalát. Az aláírásokért nagy tülekedés folyt, de ahogy ígértem, úgyis lett - jutott mindenkinek. Nekem is jutott, hiszen mindenkitől kaptam autogramot a Három bajusz gazdát keres-A rettegő fogorvos turné (második!) hivatalos terítőjére. Az első már betelt, ha kíváncsi vagy rá, megnézheted. A róla készült fotó éppen ennek a blognak a háttérképe.


2013. május 19., vasárnap

Nagyhalász, Anóka Eszter Városi Könyvtár, 2013.05.13.


Úgy készültem, hogy másodikos és harmadikos gyerekek fogadnak majd, ehelyett végül ovisok-iskolások-felnőttek együtt bajuszoztak jó hangulatban Nagyhalászon. Az itt látható videó mindent elmond a kedvünkről, és azt is megmutatja, hogy Pöndöri uram felettébb hiú ember tud lenni.. 

Felnőtt korára sok fiú lesz bajuszos Nagyhalászon.- az ígéretek szerint. Volt olyan a találkozón, aki nem akármilyen ruhát, éppen menyasszonyit szeretne, de olyan néző is akadt, aki néhány percnyi gondolkodás után úgy döntött, hogy aki nagy bajuszban parádézik előtte, az nem lehet más, mint a Télapó! (Szakáll helyett bajuszos, néhány hónappal korábban ért ide mint szokott, édesség helyett pedig mesét hozott...) 

Nyíregyháza, Móricz Zsigmond Könyvtár, 2013.05.13.

De sokan vagyunk!

Pöndöri uram azt hitte, hogy elkápráztatja a publikumot a szépséges bajuszával, de ahogy dicsekedni kezdett vele, máris elővette mindenki a bajuszát, és büszkén Pöndöri uramnak szegezte! Kard ki kard! Megtudtam, hogy van, aki legjobban predátort szeretne ajándékba kapni, de olyan is van, aki kistestvért (sok-sok iPhone mellett persze), és van, aki Három bajusz gazdát keres mesekönyvet. Ebből a sok kívánságból biztosan tudom, hogy az egyik valóra is vált. 

A találkozó után még volt idő beszélgetni, és egy kislány Csodaországról mesélt nekem, ahol nem kell elkészíteni a szendvicset, elég csak rágondolni. Egy másik kislány pedig a felhők fölött járó, ragasztott patkót viselő csodatevő barátnőkről. Megtudtam, hogy egy kis beteg osztálytárs, aki szeretett volna, most nem tudott eljönni a többiekkel. Ezúttal is jobbulást neki, Zsófi, gyógyulj meg hamar!! 

2013. április 4., csütörtök

Hahó!

Hahó Kedves Látogató!

Szeretettel köszöntelek!
Örülök, hogy benéztél az épp most útnak (világgá) induló blogomra!
Remélem időről-időre újra idelátogatsz majd, hogy első kézből értesülj mindenről, ami a meséimmel kapcsolatos.
Ha a Három bajusz gazdát keres és A rettegő fogorvos címek ismerősen (vagy legalábbis érdekesen) csengenek a számodra, akkor jó helyen jársz!
Figyeld az új bejegyzéseket, hiszen országjáró utam minden állomásán készülnek fotók, videók, amelyeken kis szerencsével talán Te magad is felbukkansz majd.

Barátsággal,
Vig Balázs