2014. november 16., vasárnap

Kazincbarcika, 2014.10.31.


Halloween napján a kazincbarcikai olvasótáborba kaptam meghívást. A Puszirablókat hoztam magammal és a kalózkapitány jelmezemet. Megtudtam, hogy mindenkinek volt már ijesztő jelmeze a jelentkezők közül. Csontvázak, zombi, fekete macska, boszorkány - és méhecske... Az olvasótáborban kb. tizenöten voltunk, ezért tüzetesebben is megvitathattuk a mese részleteit. Például hogyan alakulhatott ki a jóéjtpuszi adásának szokása és valaki azt is megkérdezte, hogy Szeretke hercegnő pucér volt-e, amikor elrabolták a kádból. Természetesen az volt, hiszen ki megy ruhában fürdeni? Senki. Szerencsére a kalózhajón kap majd új ruhát. Kérdésemre, hogy miből varrnak neki ruhát, megindult a találgatás: pamutból, kenguruszőrből... A kalózkapitányra szemceruzával bajuszt és szakállat és sebhelyet rajzoltam, volt aki még az előadás után is kért ilyet. Zara, aki még csak óvodás (de nem veszett el az iskolások között) megmutatta, hogy tud szívecskét rajzolni, és leírni a nevét. Mirtill pedig megmutatta a saját maga által írt meséit. Még csak harmadikos, de máris meséket és rövid történeteket ír! Az engedélyével bocsátom most közre a munkáit, remélve, hogy sokan kedvet kaptok az íráshoz! Következzen BŐD MIRTILL


2014. november 10., hétfő

Szabadka, Csantavér, 2014.10.29.

Szabadkán a könyvtár dísztermében több mint 100 gyerek várt. Egy tartalmas bajuszfoglalkozás vette kezdetét.  A gyerekek az első perctől fogva mosolyogtak, nevettek, kíváncsian jelentkeztek és figyelték Pöndöri uramat és csodás bajuszát. Szinte egy maratont is lefutottam, úgy igyekeztem, hogy mindenkit (még a leghátsó sorokban ülőket is) legalább egyszer sikerüljön felszólítani. Annyi volt a jó ötlet, olyan sok a jelentkező, hogy ez nem is volt olyan egyszerű feladat. Emlékezetes volt, mikor a könyvtárosok a születésnapfalvi ajándékcsomagjukban egy nagyobb könyvtárat találtak - mert már kinőtték a régit. Egy kisfiú igazi sárkányrajongónak bizonyult. Szerinte Születésnapfalvára sárkányháton érdemes utazni, a mozigépész az Így neveld a sárkányodat! mesét vetíti az égre, az ajándékcsomagjában (mi mást?) egy fekete sárkányt talált. Egy másik fiú pedig - akinek nem csalás nem ámítás - éppen ma volt a születésnapja, egy bajuszt talált. Ki más kaphatta Pöndöri uram szerepét az előadás végén, ha nem ő? Amíg az író-olvasó találkozón résztvevő gyerekekből egy kis csinosítással bajuszos gazdákat faragtam, a könyvtárosok szórakoztatták a gyerekeket. És ők is viszont. Az egyikük például olyan kiselőadást rittyentett a relativitáselméletről, hogy nem győztük hegyezni a fülünket!
Csantavéren a nap második előadására Puszirabló kalózok és hercegnők gyűltek össze. Rőtszakállú Ádám kalózkapitány szigorúan fogta Szeretke hercegnőt és rajtam is alaposan rajtam tartotta a szemét - a szabadulásomért cserében mesét kellett olvasnom. Együtt ismételtük el a Panelpalota lakóinak nevét, majd a felnőtteknek be kellett fogniuk a fülüket, mikor csak a gyerekeknek megsúgtam, hogy Szeretke hercegnő szerint milyen a tökfőzelék... Könyvtáros segítőm nagyon tehetségesen alakította az öreg néni szerepét, akit Szeretke hercegnő felhív az édesvizű tengerről. A telefont és a mikrofont és a mesekönyvet is tartva kellett egyensúlyoznunk. Az előadás végén (a szabadkaihoz hasonlóan) hosszas dedikálás következett. A turnéterítőre a magyarországi magyar gyerekek és ciprusi magyar gyerekek rajzai és monogramjai és aláírásai mellé odakerültek a vajdasági magyar gyerekek kézjegyei is, amik elkísérnek engem a turné további állomásaira is. Ez volt az első vajdasági fellépésem, de remélem még sokszor csendül fel majd magyar mese az itteni könyvtárakban!      

2014. november 7., péntek

Balatonlelle, 2014.10. 09.

Az ovisok sokat szerepeltek A rettegő fogorvos előadáson. És akik bátrak voltak annyira, hogy szerepelni merjenek, azok matricát kaptak jutalmul. Az ifjabb Fognyűvő doktoron ugyan lógott az az orvosi köpeny, de azért bátran vizsgálta meg az ovistársát, akinek szerencsére nem volt lyukas foga. Ezért én jelentkeztem volna vizsgálatra, de Fognyűvő doktor azt mondta, hogy annyira azért még nem tud gyógyítani, hogy egy felnőttet is kezeljen. Ezért egy kislány ült bele a könyvtári fogorvosi székbe, aki kikacsintott az óvónéni felé, mikor azt kellett mondania, hogy ÁÁÁ. Mikor megnézegettük a mesekönyv képeit, valaki a bagoly mellett egy kenyérpirítót is észrevett a rajzon. Csak Kalmár István a megmondhatója, hogy akart-e olyat rajzolni a képre, vagy sem. Húgi rajzát nézegetve (akinek koronája van) pedig kiderült, hogy egy szülinapos nézőnk is van. A Happy Birthday feliratú koronája árulta el. Ajándékul ő is egy matricát kapott.


Ezután az iskolások gyülekeztek a Három bajusz gazdát keres könyvbemutatóra. Azt a választ kaptam, hogy Pöndöri uram szépséges bajuszához hasonló a youtube-.on található és a Télapón. A születésnapfalvi ajándékok között volt, aki bombát talált, amivel felrobbanthatja a az iskolát (ezt nem túl taktikusan ráadásul a tanítónéni füle hallatára újságolta el), volt aki PS4-et, de olyan is akadt, aki babát, vagy könyvet. A három bajuszos gazda készülődése közben a gyerekek Petőfi-verset szavaltak és az Ég a házam teteje, teteje kezdetű dalt adták elő. Ezután kiderült még az is, hogy Hóborti úr kedvenc focistája Ronaldo, mikor nem dobja fel magát, és Kovács Péter a kedvenc kosarasa a helyi középiskolából (merő véletlen, hogy az egyik könyvtárost is így hívják.) Ezen kívül Pöndöri uram szívesen olvas Geronimo Stilton könyveket, Fancsali uraság pedig a Harry Potter sorozatot, de nem a dvd-t szokta nézni.  

  

2014. november 4., kedd

A gárdonyi gyerekektől Puszirablók és Három bajusz gazdát keres rajzokat kaptam...

...és már Kárpáti Tibor és Radnóti Blanka, a mesekönyvek eredeti illusztrátorai is megnézték és gratuláltak hozzájuk!



Gárdony, Velence, 2014.10.13.


Gárdonyban az előadás elején azt hallottam, hogy az egyik néző szereti a hangoskönyveket. Mondtam is neki, hogy ez egy ilyen 3D-s hangoskönyv lesz a szerző előadásában. Mindenkiben felmerülhet a kérdés, aki elolvassa a Puszirablókat, hogy hogyan fér be a kalózkapitány hajója a lefolyóba. A következő tippek érkeztek: elvarázsolták, összement a víztől, eleve kicsi volt. Sokan ismerték már mindhárom mesémet, az előadás után nagyon sok rajzot kaptam, köztük Három bajuszosat és Puszirablósat is. Az előadás utáni dedikálás során nagyon sokat beszélgettünk. A gyerekek közül páran jobbakat kérdeztek, mint egy profi riporter. Álljon itt néhány ezek közül: Hogy találta ki a bajuszokat? Melyik a legjobban sikerült könyve? Miért puszikat rabol a kalózkapitány? Miért pont kenguruja van Bújócskának és miért hívják Damilnak? Hogy került a telefon Damil erszényébe? Milyen könyveket szeret olvasni és mi a kedvenc filmje? (És mivel tetszett nekem a Gru, ezért a lelkemre kötötték, hogy a Gru2-t is nézzem meg.) És még azt is elmondták, hogy sokan írtak közülük már mesét, főleg word-ben. Egy-két szerzeményt meg is hallgathattam közülük. Csak így tovább!

Velencén nem a könyvtárban tartottuk az előadást, hanem az iskolai aulában gyűltünk össze. Felolvastam néhány részletet a Puszirablókból, majd kérdés-felelet következett, közben pedig sokat játszottunk is. A dobogás és a kenguruvá változás voltak a legmozgalmasabb feladatok. A kalózkapitányok nem ránk kiáltottak, hanem azzal ijesztettek meg minket, hogy elvarázsolnak és ketrecbe zárnak, ha nem fizetünk nekik váltságdíjat. Az egyik fiatalabb kalózkapitány közben halkan odasúgta nekem, hogy mit jelent az, hogy "túsz"? Az előadás utáni dedikálás során egy fiú azt mondta nekem, hogy ő már hatszor kikölcsönözte a Három bajusz gazdát keres-t, de most a Puszirablókra is kíváncsi lett.    

2014. november 3., hétfő

Sümeg, Csabrendek, Sümegprága, 2014.10.15.

A mai napon a legkisebbekkel találkoztam, ezért mindhárom helyszínen A rettegő fogorvos előadás várta a nézőket. Sümegen kiderítettem, hogy ki alszik babával és ki plüssállattal. A könyvtáros bevallotta, hogy könyvvel alszik (Stendhal: Vörös és fekete), kollégája viszont inkább a nyugodt csöndet választaná. A meseíró velük ellentétben kézirattal alszik (és álmodik). A mese nyomán leheletvizsgálat következett. Ezt a könyvtárosok és tanítók végezték helyettem. Mikor újra beléptem a terembe, szigorúan megkérdeztem, hogy mi ez a májkrém szag? Az egyik kisfiú jelentkezett és halkan beismerte, hogy ő bizony májkrémes kenyeret reggelizett. Ha az  májkrém a vacsorája lett volna, Fognyűvő doktor is megharagudott volna (mert akkor nem mosott volna fogat este a gyerek.)
Csabrendeken aztán kiderült, hogy a fejünkben agytekervény és uborkalé is van. Megtudtam, hogy a gyerekek szerint Fognyűvő doktor a bajuszos gyerekektől fél, és azért hord zöld hálós sapkát, hogy a feje le ne csöppenjen, vagy a fejére ne essen a vakolat. Itt is volt lehelés, de nemcsak a gyerekek leheltek az óvónénikre és tanítónénikre, hanem ők is vissza a gyerekekre. A dadusnénit pedig sikerült megijeszteni a fogfúró kulcstartóval, azaz nagy sikkantást, majd kacagást csaltam elő belőle. Sümegprágán pedig a legkisebb ovisok társaságában zártam a napot. De ne csak én beszéljek mindig. Álljon itt egy kis ízelítő a csabrendeki könyvtáros élménybeszámolójából is:

„Hahó! Hahó!...Kukucskált ki többször is Balázs a színpadi függöny mögül, hol jobbról, hol balról. Majd egyszer csak a színpad közepén előbújt, a közönség pedig jóízűen nevetett a fogorvosnak beöltözött vicces fiatalemberen. Mert, hogy Víg Balázs az egyik saját mesehőse, a rettegő fogorvos, azaz Fognyűvő doktor szerepébe bújt. Balázs így mutatkozott be, majd olvasott fel könyvéből kisebb részletet a gyerekeknek. Aztán közösen beszélgettek Hugiról és Pajtiról, akik elmentek Fognyűvő doktorhoz, aki azonnal a szék alá bújt ijedtében, mert rettegett a gyerekektől. Beszélgettek még a fogmosás rejtelmeiről is, hogy hogyan is viselkedünk, amikor orvoshoz kell mennünk.
Balázs kérdésére a gyerekek rögtön kitalálták, hogy melyik állatnak is lehet még sok-sok foga. A gyerekek hangosan kiáltották a krokodil nevét.
Balázzsal, az óvónénikkel és a tanítókkal együtt mindannyian zöld krokodillá válhattak, fogakat, pikkelyeket növeszthettek, és levegőjüket visszafojtva, fogaikat összeszorítva mind bezöldülhettek, majd jól kifújhatták magukból a zöld krokodilt.
Az előadás alatt szinte végig jelen volt a kérdezz-felelek játék, és még a felnőttek is részt vehettek ebben a játékban. Az egy órás programot az önfeledt kacagás, a vidámság, az érdeklődés, a közös játék jellemezte, miközben megismerhettük Víg Balázs meséjét.
Meseírónk nagy hatással volt a kicsi emberekre, és ránk, felnőttekre is. Olyannyira, hogy az akkor a közönség soraiban ülő kisfiam az esti fogmosásnál a számára nem igazán kedvelt erős, mentolos ízű fogkrémmel mosott fogat az epres ízű helyett, mert mind mondta: „most ezt is kipróbálom anya!”

Farkas Szabina Judit
könyvtáros
Csabrendek