2014. december 29., hétfő

Csongrád, 2014.12.10.


Már két éve terveztük és vártuk a csongrádi könyvtárosokkal, hogy az intézményükben tarthassunk egy író-olvasó találkozót. Most végre erre is sor kerülhetett. Három óvodából 70 nagycsoportos ovis érkezett A rettegő fogorvos előadásra. Egyiküktől megtudtam, hogy mesemondás előtt mindig csöndben kell lennünk, és a könyvtárban sem szabad hangoskodni, hogy ne zavarjuk a többi olvasót. Szerencsére mi egy egész különtermet kaptunk, ezért a meseolvasás és –hallgatás mellett nem zavartunk senkit, mikor játszottunk. Előkerültek a rettegett fogorvosi műszerek – de kiderült, hogy kivétel nélkül bátor gyerekek jöttek el az előadásra, akik nem félnek egyiktől sem. A körbeadott fogfúró például se nem szúrós, se nem fájós, se nem ijesztő. A leheletvizsgálat eredményeként az óvónénik a terem közepe-vége felé májkrémszagot állapítottak meg – ez volt a tízórai. A színpadhoz közel pedig állítólag friss, harmatos, üde illatok szálltak – lehet, hogy a tisztítószerek illatát éreztük. Az előadás legvégén a nagy közös csongrádi fogmosás vette kezdetét. Én osztogattam a fogkrémet – mentolos, epres, málnás, ananászos, paprikás krumplis, háromgombócos fagyis és rántott húsos ízűeket. Az előadás végén felfedtem az inkognítómat – elárultam, hogy igazából nem is fogorvos vagyok, hanem meseíró. Kiderült, hogy ezt már minden gyerek kikövetkeztette – de az egyik óvónéni meglepődött, ő tényleg elhitte, hogy fogorvos vagyok. Ezek szerint meggyőzően és hihetően rémüldöztem a gyerekektől (ahogy köztudomás szerint a fogorvosok szoktak). Legvégül, mikor a másik két könyvemről is ejtettem pár szót, és a Puszirablók kötetet mutattam fel, az egyik kislány közbeszólt, hogy nem is nyuszi, hanem kenguru van a borítón. Ő ugyanis úgy értette, hogy nem Puszirablók a könyv címe, hanem „Nyuszirablók”.    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.