Az előadás plakátját Sajgó Dorina rajza díszíti, aki a
Puszirablók rajzpályázat különdíjasa lett. Köszönet neki és az anyukájának, az
ő fejükből pattant ki ugyanis, hogy jó lenne egy oroszlányi író-olvasó
találkozó.
Először az óvodások hallgathatták meg A rettegő fogorvos
meséjét. Egy nagyot játszottunk, nem is szaporítom a szót, a helyi televízió
végig forgatott, aki elég szemfüles, elcsípheti a képes beszámolót az
előadásról.
Az alsósok Puszirablók előadására sajnos már nem maradt a kamera,
cserébe viszont kecskédi gyerekek is csatlakoztak az oroszlányiakhoz.
Szegények már egy hónappal korábban is eljöttek a könyvtárba, azt hitték
ugyanis, hogy akkor lesz a könyvbemutató… most azonban nem jöttek hiába.
Észrevettem, hogy a teremben többen Puszirablók mesekönyvet szorongatnak, és a
válaszokból is az derült ki, hogy sokan olvasták a mesét – és ami még jobb:
szerették is. A mai közönségből kiválasztott kalózkapitány egy igazi színész és nőcsábász
volt – harmadikos kora dacára. Olyan élethűen alakította a szerepét, hogy azzal
mosolyt csalt a többiek arcára és ráncba szaladt tőle egy-két tanító néni
szemöldöke. A jelentkező izmokat bemelegítve valaki megvádolt azzal, hogy
hasizmokat erősítek (még a feltételezés is sértő), központi kérdéssé vált, hogy
honnan ismerem a Violetta sorozatot (a galgagyörki író-olvasó találkozó
gyerekeitől), hogy dollárt vagy eurót kérjen-e váltságdíjul a kapitány (inkább
kincset). Az egyik tanító nénire a frászt hoztam, mikor kihívtam szerepelni.
Csak a mesekönyv képeit kellett segítenie körbemutatni, de azt mondtam neki,
hogy cigánykerekeznie kell. Nagy ováció kísérte az ötletet. A másik tanító néni
a szemünk láttára változott öreg nénivé, majd a gyerekek segítettek benne, hogy
mennyire kell visszafiatalítanom. Nagyon jó válaszok érkeztek a kérdésekre.
Például szinte mindenki tudta, hogy a kalózkapitány először jóéjtpuszit, majd
egy mázsa puszit kért váltságdíjul. (Sokak szerint a rossz álmok ellen kapunk
jóéjtpuszit, de valaki szerint azért, hogy égessenek minket a szüleink.)
Az előadás után beszélgettünk, dedikáltak nekem a gyerekek
és én is dedikáltam a könyveiket. Sok-sok csoportkép készült, személyesen
megismerkedtem Sajgó Dorinával. Sánta Norbival is hosszan beszélgettünk (lehet,
hogy sci-fi-t fog írni, most épp a Gyűrűk urát olvassa, és már az összes Star
Wars filmet látta, de a kedvenc könyve a Puszirablók.) Felmerült az a kérdés
is, hogy a kalózkapitány szerep miatt növesztettem-e borostát, vagy a
való életben is így közlekedem-e. (Na vajon?)J
A Puszirablók találkozó közönségével rekord hosszúságú, több
mint másfél órás volt a találkozó. És olyan tartalmas és szórakoztató volt ez
az idő, hogy mindenképp jár az Arany Kalóz oklevél!
