2015. április 8., szerda

Tiszakécske, 2015.03.30.

Tiszakécskén a második előadás Puszirablók volt. Talán most a legelső alkalommal egy lányt választottam ki kalózkapitánynak a közönségből. Ő ugyanis már öltözött be kalózjelmezbe korábban is, sőt, olyan bátor volt, hogy már az előadás elején ki mert állni a többiek elé, ráadásul még a meseírót is fogságba ejtette kalózkapitányként. Az egyik tanító néni segítségével képeket nézegettünk, a másik pedig segített a telefonálós jelenet előadásában. A harmadik pedig folytatta a meseolvasást, amíg a kalózkapitány szépségversenyhez beöltöztünk hátul. Nagyon aktívak voltak a felnőttek – de a gyerekek is. Pedig pont a fogalmazás dolgozatról maradtak le az iskolában. Sebaj, amekkora fantáziát mutattak az író-olvasó találkozón, legalább egy zöld ötöst megérdemelnek! (Például valaki szerint azért is elmaradhat a jóéjtpuszi, ha nem esszük meg ebédre a főzeléket. Gyors közvélemény kutatás után kiderült, hogy a jelenlévők nagy része éppen annyira nem szereti a tökfőzeléket, mint Szeretke hercegnő.) A hosszas búcsúzás után azt hittem, hogy most egy darabig nem találkozunk a gyerekekkel, de a hazafelé úton a buszon az előadás egyik résztvevője szólított meg. A testvére is vele volt, aki nem tudott eljönni a Puszirablókra. Szeretett volna ő is egy autogramot. Szerencsére voltak nálam Puszirablók kulcstartók is, ezért nem búcsúztunk üres kézzel.
És el ne felejtsem, a Puszirablók közönsége is kiérdemelte az Arany Kalóz oklevelet!          

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.