Micsoda megtisztelő élménybeszámoló egyenesen É. Szabó Márta tollából! Köszönöm szépen!
"Én még ilyen író-olvasó találkozón életemben nem voltam, pedig voltam néhányon! Bevallhatom azt is, hogy kitaláltam jó néhány műsort négy évtized alatt, de ehhez hasonlót, elképzelni sem tudtam.
![a8.jpg](http://m.blog.hu/ci/cimbora2012/image/a8.jpg)
Az történt, hogy Vig Balázs, amint megérkezett, bemutatkozott, s szinte azonnal játszani kezdett. De semmi sem úgy történt, ahogy megszoktuk. Érdeklődő kíváncsisággal folyamatos társalgás közepette forgolódott a gyerekek között, egy percre meg nem állt, s természetes kíváncsisággal kérdezett, és kérdezett... Először az után érdeklődött, hogy ki kapott tegnap este elalvás előtt búcsúpuszit...? A gyerekek azonnal kart az égbe emelve, ugrándozva jelentkeztek, válaszoltak, s meséltek a tegnap estéről, s a hangulat egyre élénkebb lett!
![index.jpg](http://m.blog.hu/ci/cimbora2012/image/index.jpg)
![r3.jpg](http://m.blog.hu/ci/cimbora2012/image/r3.jpg)
Balázs úgy mozgott a hetven gyerek körül, mint a motolla, kérdezett, érdeklődött, elbújt a függöny mögé, ha kellett, kezében a Puszirablókkal és egy mikrofonnal forgolódott, miközben persze megtudtuk ki is az az öreg király, aki könyvének főszereplőjeként egy este elfelejtett búcsúpuszit adni Szeretke királylánynak. A kezében levő mesekönyvből néha apró részleteket is felolvasott, visszakérdezett, és válaszolt, miközben egyre kíváncsibbá tette a gyerekeket.
Aki olvasta a Puszirablókat, az segíteni akart, aki nem, az pedig megtudhatta, micsoda bonyodalmak adódtak abból, hogy Szeretke királykisasszony egy este nem kapta meg ezt a bizonyos búcsúpuszit király apukájától...Nem kis fantáziára vall, hogy a királyi palotából, hogy kerül Szeretke királykisasszony az édesvízi tenger közepére egy puszirabló kalózhajójára...Mit ne mondjak, fergeteges másfél óra volt! Vig Balázs mozgatta, ugráltatta a társaságot, és a gyerekek érdeklődése egy pillanatra sem lankadt. De nem unatkoztak a tanító nénik sem, még én sem vettem észre az idő múlását, másfél óráig figyeltünk erre a varázslatos műsorvezetésre, és mindenki felhőtlenül kacagott!
A legcsinosabb tanítónénit hirtelen színészi alakításra kérte, majd megkérdezte a gyerekeket, ki legyen Szeretke királykisasszony és ki legyen az öreg néni, akit telefonon felhív az elrabolt királylány. Mert ki más rabolhatta volna el Szeretkét egy ilyen mesében, mint a kalózok, s ő, egy véletlenül talált telefonon próbált segítséget kérni.
A gyerekek kórusban kiabálták, hogy a tanítónéni legyen Szeretke királylány, s Balázs az öreg néne. Nem! - közölte Balázs, - nem! Szeretke királykisasszony szerepét ő fogja játszani, s a tanító néni lesz az öreg néne, s már kérte is, hogy hétrét görnyedve, fogadja majd a telefonhívását....
A gyerekek dőltek a nevetéstől, és tapsolták a jelenetet...Alig telt el pár perc, s már a kengurukhoz hasonlóan ugráltatta őket, miközben mindent megtudtak ennek a kedves állatnak a külsejéről, mozgásáról, erszényéről... Ennyi boldog, kedves gyereket régen láttam ennyit kacagni!
Amikor vége lett, nem volt könnyű dolga a tanítónéniknek, mert a gyerekek nehezen váltak el az írótól, hosszú sorokban, türelmesen álltak, és vártak Vig Balázs aláírására...
Tényleg csak a legnagyobb elismerés hangján írom ezeket a sorokat, s azt kívánom, hogy minél többen találkozzatok Vig Balázzsal, mert garantálom, hogy aki nem ismerte eddig Szeretke királykisasszony történetét a Puszirablókkal, az azonnal a könyvtárba rohan és keresni fogja...
Nagy örömmel tapasztaltam azt is, hogy Dunaújvároshoz hasonlóan, az írónak Almádiban is sok-sok segítőtársa akadt, mert a cimborák itt is könyvtárba járók, Perus Zsuzsa néni cimborái itt is bebizonyították, hogy az évtizedek óta működő Cimbora Klubnak bizony van értelme!
A játék a vörösberényi iskolában folytatódott hasonló sikerrel, s amikor elbúcsúztunk szülőfalum iskolájának igazgatóhelyettesétől, nem véletlenül kért lelkesen, hogy jöjjünk máskor is, mert ilyen lelkesen gyerekek író-olvasó találkozóról még nem távoztak, mint ezen a délutánon!
Köszönjük Vig Balázs, várjuk szeretettel a Petőfi Irodalmi Múzeumban december 13-án délben, Cimboramaratonunkra, ahol reméljük, hasonló lelkesedéssel fogadják Cimboráink a Puszirablókat!
Ezen a napon sajnáltam legjobban, hogy nem tudtam azzal búcsúzni Vig Balázstól, ahogy régen szoktam, jöjjön a stúdióba, s felvesszük a találkozót a Cimbora műsorba.
Mert ott lenne a helye, hogy mindenki megismerje, aki szeret olvasni. De azért nincs nagy baj, mert mindenképpen rögzítjük a legközelebbi találkozót, és az interneten ti is megismerkedhettek legújabb író Cimboránkkal, aki amikor búcsúzáskor megdicsértem, hogy milyen remek programot állított össze, rám nézett mosolyogva, s csak annyit mondott:
- A Cimborán nőttem fel!
Mit ne mondjak? Jól esett! Jó napom lett!"
Írta: É. Szabó Márta
fotók: Érdi-Harmos Réka