A tavaly decemberi 2x3 előadás után azt írtam ide a blogra, hogy fárasztó volt, de már holnap újrakezdeném. A szekszárdi könyvtárosok szavamon fogtak: ezúttal 3 napra 9 előadást szerveztek nekem.
Kajdacson az óvodában kezdődött a reggel. Fognyűvő doktor úgy megijedt a bátor gyerekektől, hogy mikor meglátta őket, egyből hanyatt vágódott, és elbújt egy pad mögött. Az egyik kisfiú erre azt mondta, hogy "de hát mi olyan rendes gyerekek vagyunk, hogy nem bántunk senkit sem." Ez megnyugtatott, úgyhogy a meseolvasás és játék nyugodt mederben folyt tovább. Szerencsére nem sokkal előttem járt náluk a védőnéni, aki megtanította nekik a helyes fogmosási technikát, amit bemutattak nekem is. Most végre megtudtam, hogy a fogunk belső oldalát "plombáló" mozdulatokkal kell megtisztítani. Megdicsértem a csapatot, amiért jól viselkedtek, és örültem, hogy jól szórakoztak az előadás alatt. Egy-egy könyvjelzőt és néhány zsírkrétát, színes ceruzát is kaptak ajándékba, hogy azzal gyakorolhassanak a jövő évre, mikor a többségük iskolába megy.
A következő helyszín Tengelic: itt olyan harmadikosok-negyedikesek vártak, akiknek németórája, vagy irodalomórája lett volna. Mit mondjak, szívesen vették, hogy ehelyett egy bajuszfoglalkozáson vehettek részt! A derültségi szint, a fantázia és a hangerő is magasan szárnyalt. Volt aki semmiízű vattacukrot majszolt, volt, aki csokiízű légvárat kért Születésnapfalváról. Az égboltra vetített rajzfilmek közül a Magyar Népmesék és a Gru2 volt a legészrevehetőbb. Néhányan a fiúk közül pedig a kedvenc horrorfilmjeiket is felfedezni vélték. Rengeteg ötlet érkezett, hogy Hóborti úr bajusza milyen trükköket tudhat, ezek közül egy olyan is elhangzott, amit le sem merek írni ide. Az előadás utáni beszélgetés közben sokan jöttek hozzám kezet fogni, ölelkezni. Majd egy közös menzaebéd pecsételte meg a találkozót: zöldbabfőzelék pörkölttel.
Ezután Dunaszentgyörgyön olyan sokan voltunk, hogy mikrofont kellett ragadnom. A színpad vörös függönye mögött bújtam meg Fognyűvő doktor jelmezében. Nagy nevetés harsant, mikor előmásztam a rejtekhelyemről. Mivel elsősök-másodikosok vettek részt a találkozón, ezért kicsivel több olvasás jutott a játék mellé, mint az óvodában. Sőt, még a legfélelmetesebb rész is elhangzott! Aki nem érzett magában elég bátorságot, az a székébe kapaszkodva gyűjthetett erőt. Mikor színészkedésre került a sor, olyan félelmetes cápafogakat láttam, hogy egyből csoportképet is készítettem. Az előadás végén pedig egy bátor beteg és egy szakértő Fognyűvő doktor (aki nem én voltam) mutatták be a színpadon, hogy mi minden várható egy fogászati kezelésen. A többiek ááázása, berregése és cuppogása közepette.
Végül történelmi pillanat következett. A dunaszentgyörgyi gyerekek nyithatták meg aláírásukkal a 4. (!) terítőt, ami a Hangoskodjunk a könyvtárban! turné keretében hosszú hónapokig fog velem utazni városról városra, faluról falura. Kezdetnek mindjárt holnap: Szakályra.
