2014. november 10., hétfő

Szabadka, Csantavér, 2014.10.29.

Szabadkán a könyvtár dísztermében több mint 100 gyerek várt. Egy tartalmas bajuszfoglalkozás vette kezdetét.  A gyerekek az első perctől fogva mosolyogtak, nevettek, kíváncsian jelentkeztek és figyelték Pöndöri uramat és csodás bajuszát. Szinte egy maratont is lefutottam, úgy igyekeztem, hogy mindenkit (még a leghátsó sorokban ülőket is) legalább egyszer sikerüljön felszólítani. Annyi volt a jó ötlet, olyan sok a jelentkező, hogy ez nem is volt olyan egyszerű feladat. Emlékezetes volt, mikor a könyvtárosok a születésnapfalvi ajándékcsomagjukban egy nagyobb könyvtárat találtak - mert már kinőtték a régit. Egy kisfiú igazi sárkányrajongónak bizonyult. Szerinte Születésnapfalvára sárkányháton érdemes utazni, a mozigépész az Így neveld a sárkányodat! mesét vetíti az égre, az ajándékcsomagjában (mi mást?) egy fekete sárkányt talált. Egy másik fiú pedig - akinek nem csalás nem ámítás - éppen ma volt a születésnapja, egy bajuszt talált. Ki más kaphatta Pöndöri uram szerepét az előadás végén, ha nem ő? Amíg az író-olvasó találkozón résztvevő gyerekekből egy kis csinosítással bajuszos gazdákat faragtam, a könyvtárosok szórakoztatták a gyerekeket. És ők is viszont. Az egyikük például olyan kiselőadást rittyentett a relativitáselméletről, hogy nem győztük hegyezni a fülünket!
Csantavéren a nap második előadására Puszirabló kalózok és hercegnők gyűltek össze. Rőtszakállú Ádám kalózkapitány szigorúan fogta Szeretke hercegnőt és rajtam is alaposan rajtam tartotta a szemét - a szabadulásomért cserében mesét kellett olvasnom. Együtt ismételtük el a Panelpalota lakóinak nevét, majd a felnőtteknek be kellett fogniuk a fülüket, mikor csak a gyerekeknek megsúgtam, hogy Szeretke hercegnő szerint milyen a tökfőzelék... Könyvtáros segítőm nagyon tehetségesen alakította az öreg néni szerepét, akit Szeretke hercegnő felhív az édesvizű tengerről. A telefont és a mikrofont és a mesekönyvet is tartva kellett egyensúlyoznunk. Az előadás végén (a szabadkaihoz hasonlóan) hosszas dedikálás következett. A turnéterítőre a magyarországi magyar gyerekek és ciprusi magyar gyerekek rajzai és monogramjai és aláírásai mellé odakerültek a vajdasági magyar gyerekek kézjegyei is, amik elkísérnek engem a turné további állomásaira is. Ez volt az első vajdasági fellépésem, de remélem még sokszor csendül fel majd magyar mese az itteni könyvtárakban!      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.