Sümeg, Csabrendek, Sümegprága, 2014.10.15.

A mai napon a legkisebbekkel találkoztam, ezért mindhárom helyszínen A rettegő fogorvos előadás várta a nézőket. Sümegen kiderítettem, hogy ki alszik babával és ki plüssállattal. A könyvtáros bevallotta, hogy könyvvel alszik (Stendhal: Vörös és fekete), kollégája viszont inkább a nyugodt csöndet választaná. A meseíró velük ellentétben kézirattal alszik (és álmodik). A mese nyomán leheletvizsgálat következett. Ezt a könyvtárosok és tanítók végezték helyettem. Mikor újra beléptem a terembe, szigorúan megkérdeztem, hogy mi ez a májkrém szag? Az egyik kisfiú jelentkezett és halkan beismerte, hogy ő bizony májkrémes kenyeret reggelizett. Ha az  májkrém a vacsorája lett volna, Fognyűvő doktor is megharagudott volna (mert akkor nem mosott volna fogat este a gyerek.)

Csabrendeken aztán kiderült, hogy a fejünkben agytekervény és uborkalé is van. Megtudtam, hogy a gyerekek szerint Fognyűvő doktor a bajuszos gyerekektől fél, és azért hord zöld hálós sapkát, hogy a feje le ne csöppenjen, vagy a fejére ne essen a vakolat. Itt is volt lehelés, de nemcsak a gyerekek leheltek az óvónénikre és tanítónénikre, hanem ők is vissza a gyerekekre. A dadusnénit pedig sikerült megijeszteni a fogfúró kulcstartóval, azaz nagy sikkantást, majd kacagást csaltam elő belőle. Sümegprágán pedig a legkisebb ovisok társaságában zártam a napot. De ne csak én beszéljek mindig. Álljon itt egy kis ízelítő a csabrendeki könyvtáros élménybeszámolójából is:

„Hahó! Hahó!...Kukucskált ki többször is Balázs a színpadi függöny mögül, hol jobbról, hol balról. Majd egyszer csak a színpad közepén előbújt, a közönség pedig jóízűen nevetett a fogorvosnak beöltözött vicces fiatalemberen. Mert, hogy Víg Balázs az egyik saját mesehőse, a rettegő fogorvos, azaz Fognyűvő doktor szerepébe bújt. Balázs így mutatkozott be, majd olvasott fel könyvéből kisebb részletet a gyerekeknek. Aztán közösen beszélgettek Hugiról és Pajtiról, akik elmentek Fognyűvő doktorhoz, aki azonnal a szék alá bújt ijedtében, mert rettegett a gyerekektől. Beszélgettek még a fogmosás rejtelmeiről is, hogy hogyan is viselkedünk, amikor orvoshoz kell mennünk.

Balázs kérdésére a gyerekek rögtön kitalálták, hogy melyik állatnak is lehet még sok-sok foga. A gyerekek hangosan kiáltották a krokodil nevét.

Balázzsal, az óvónénikkel és a tanítókkal együtt mindannyian zöld krokodillá válhattak, fogakat, pikkelyeket növeszthettek, és levegőjüket visszafojtva, fogaikat összeszorítva mind bezöldülhettek, majd jól kifújhatták magukból a zöld krokodilt.

Az előadás alatt szinte végig jelen volt a kérdezz-felelek játék, és még a felnőttek is részt vehettek ebben a játékban. Az egy órás programot az önfeledt kacagás, a vidámság, az érdeklődés, a közös játék jellemezte, miközben megismerhettük Víg Balázs meséjét.

Meseírónk nagy hatással volt a kicsi emberekre, és ránk, felnőttekre is. Olyannyira, hogy az akkor a közönség soraiban ülő kisfiam az esti fogmosásnál a számára nem igazán kedvelt erős, mentolos ízű fogkrémmel mosott fogat az epres ízű helyett, mert mind mondta: „most ezt is kipróbálom anya!”

Farkas Szabina Judit

könyvtáros

Csabrendek