Nagyon drukkoltam, hogy ez az előadás
jól sikerüljön. Tolna megyében volt az eddigi legtöbb fellépésem – még több is,
mint Pesten, ahol lakom. Bejártam már a környékbeli települések egy jó részét,
de Szekszárdon másfél évvel ezelőtt léptem fel utoljára. Ráadásul ez a délutáni
előadás volt az idei év turnézárója. A 105. könyvbemutató 2014-ben!
Két iskolából egy-egy osztály
érkezett és már a kezdeti fogadtatás is lenyűgöző volt. Megerősítettük az
olvasóizmainkat, elmondtuk a címet, kinyitottuk a könyvet. Egy nagyon
szerencsés meg is szagolhatta. A könyvtárosok örülnek, ha megszaglásszuk a
könyveket, de annak már nem, ha meg is nyalogatjuk őket! Szinte egyöntetűen Éva
nénit szavazta meg a csapat, hogy a színész segítőm legyen. Éva néni
kényelmesen lehúzott csizmával üldögélt, de a kedvünkért máris haptákba vágta
magát, és nagyon ügyesen alakította az öreg nénit (miután elvarázsoltam), akit
Szeretke hercegnő felhív telefonon. Annyira érdekelte a mese folytatása, hogy
még tovább is olvasta volna annál, mint ameddig a szerepe tartott.
Visszaváltoztattam, és felajánlottam a többi felnőttnek is, hogy ha szeretnék,
fiatallá varázsolom őket is. A rémisztő kalózversenyen öt kalóz a hangjuk erejét
bevetve, hörögve, széket lóbálva, dzsúdó ütéssel próbáltak megrémíteni
bennünket. Egy lánykalóz LOVE feliratú pólóban különösen rettenetes volt. A fiúkalózok pedig "légyszi-légyszi" kérlelésekkel
próbálták befolyásolni Szeretke hercegnőt, hogy őket válassza győztesnek.
Az előadás végén felmerült, hogy
mért nem olvastam fel az egész könyvet – mikor mondtam, hogy így is egy órát
tartott az előadás, a gyerekek azt felelték, szerintük csak 20 perc volt. Az
egyik hiányzónak – aki szegény épp ma reggel lett rosszul, a tanító néni egy
Puszirablók könyvet vitt fájdalomdíjul, és az osztálynak is kért, hogy együtt
járjanak utána, hogy végződött a megismert (és el is játszott) szereplők kalandja.
A jól sikerült találkozó után hab volt a tortán, hogy Amarillától egy igazi Puszirablók bögrét kaptam ajándékba! Remélem, jövőre is találkozunk!
