Szentpéterúr, Pacsa, Zalaszentmihály, 2013. 11.20.

Egy újabb tartalmas nap, tele élménnyel gyereknek és meseírónak egyaránt. Szentpéterúron kezdtünk, ahol az iskola tornatermében kezdődött a találkozó. Igazán alkalmas környezet ahhoz, hogy némi bemelegítés után minden tagunkat megmozgatva különböző születésnapfalvi állatokat utánozzunk. Jól sikerült, vidám kezdés volt.

Következő állomás Pacsa, ahol az informatika teremben gyűltek össze harmadikosok és negyedikesek. De egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, olyan sokan voltunk! Be is másztam hátra az asztalokon szorgalmasan, nehogy a hátsó sorban ülők úgy érezzék, hogy kimaradnak a játékból. Mikor arról meséltem, hogy Születésnapfalván mindenki azt az ajándékot kapja, aminek a legjobban örülne, kimentem a teremből a folyosóra, ahol az előadás előtt csak félig volt időm meginni a kávémat. Most behoztam a csészét, és a nagy csodálkozás közepette felhörpintettem a maradék kávét. Így válik valóra mindenki álma Születésnapfalván. Mikor Pöndöri uramként bajuszpödrésre biztattam a tanító néniket, egyikük váratlanul Göndörke kisasszonyként mutatkozott be. Ahol kreatívak a tanítók, ott kreatívak lesznek a gyerekek is, ezt bizonyította ez a találkozó. Bízom benne, hogy nem haragítottam magamra a pacsai konyhás néniket sem azzal, hogy ebédre nem ettem sóskát, de a vettem a desszertből...

Ezután irány Zalaszentmihály! Eredetileg az ovisok hallgatták volna A rettegő fogorvos meséjét, de a sok hiányzó miatt főleg iskolások jöttek helyettük. Családias hangulatban a könyvtár asztalait körbeülve bajuszoztunk. Senki sem vádolhatott meg azzal, hogy délutánra elfáradtam volna, ugyanis mikor égig érő zsiráfokká változtunk, 4-5 gyereket is az égbe emeltem, amilyen magasra csak bírtam. Utána azért leheveredtem szusszanni egyet a szőnyegre. Végezetül megállapítottuk azt is, hogy akinek nincs jogsija, ahelyett bármelyik bajusz elvezeti a kocsiját.

Bár mind a három csapat nagyon együttműködő, kíváncsi és vidám volt, akik a fantáziájukat sem féltek használni, de a pacsaiakat külön is meg kell dicsérnem. Ők egy Arany Bajusz Oklevelet is nyertek!   

Székesfehérvár, 2013.11.15.

A Három bajusz foglalkozáson nagyon emlékezetes volt Bálint szereplése. Mikor a képzeletbeli ajándékcsomagját bontogatta, amiben az az ajándék lapul, aminek az illető a lehető legjobban örülne, ő két ajándékot is talált. Az egyik egy porszívó volt, a másik pedig egy diszkógömb. Azt hiszem, hogy igazán eredeti a gondolkodásmódja annak, aki ilyet talál a születésnapfalvi ajándékok között. A színpadon bajuszos uraságként is nagyot alakított, de még ő sem tudott olyan mélyen meghajolni a tapsviharban, mint a Fancsali uraság szerepét játszó kislány. Nekem a mesemondáson kívül csak egy fontos feladatom maradt: minden erőmmel púpos puputevévé változtatni, majd lehetőség szerint visszaegyenesíteni az író-olvasó találkozón résztvevő gyerekeket.

Az elsősök Fognyűvő doktorral találkoztak. A legemlékezetesebb pillanat talán az volt, mikor az egyik gyerek bejelentette, hogy ő titokban csak nagyon ritkán most fogat - általában csak kéthetente. Fognyűvő doktor keresett egy helyet, ahol elájulhat a hír hallatán. Biztos ami biztos, egy nagy közös székesfehérvári fogmosással begyakoroltuk a mozdulatsort, amit nem árt minél sűrűbben alkalmazni. Érdemes is volt gyakorolnunk, az egyik tanító néni szerint kelkáposzta főzelék vagy káposztás tészta szagú a leheletünk. Már nem emlékszem pontosan, melyiket mondta, de egyikre sem lehetünk büszkék...

Az előadás végén az egyik kislány tetőtől talpig Fognyűvő doktor jelmezbe bújt A másik pedig, aki a beteg szerepét játszotta, csak annyit súgott a képzeletbeli fogfúrás előtt: " Nem hiszem el, mibe keveredtem." A vizsgálat azonban nem volt fájdalmas, és a találkozó utáni taps és ölelkezés, beszélgetés azt mutatta, hogy az író-olvasó találkozó sem.     

Magyaralmás, 2013.11.12.

A magyaralmási alsósok bajuszfoglalkozásra jöttek. Végig azt hittem , hogy válogatott társaság vesz részt az előadáson, hogy az óvatos tanító nénik csak a legjobban viselkedő gyerekeket hozták magukkal. Később megtudtam, hogy egy-két betegség miatt igazoltan távol maradó kivételével mindenki eljött az osztályokból. Még a legrosszabbak is. Mindent elárul a találkozóról, hogy ez nekem fel sem tűnt. Mielőtt bárki megijedne, szó sincs arról, hogy ne lett volna a társaság eleven, vagy hogy ne hangoskodtunk volna így is eleget a Faluházban. Kiemelendő még az is, hogy több gyerekkel annyira egy rugóra járt az agyunk, hogy ha elkezdtem egy mondatot, szinte szó szerint tudták folytatni. Pedig nem is ismerték még a mesekönyvet...

Köszönetképp és jutalmul ez a csapat a második, aki  kiérdemelte az Arany Bajusz Oklevelet!  

Marcali, 2013.11.07.

Marcalin az egyik tanító néni még nem pödört soha bajuszt, de ezen az író-olvasó találkozón most kipróbálhatta, hogy milyen is az. Egymás hegyén-hátán ültünk, olyan sokan voltunk. Kérdésemre, hogy hol teremnek ilyen mesébe illő bajuszok, két választ kaptam: az orrunk alatt, vagy a bajuszfán. De az utóbbi ötletet inkább elvetettük, mert elképzeltük, hogy ősszel mi potyogna le a bajuszfáról, és nem találtuk gusztusosnak. A közönség soraiban igazán tehetséges Pöndöri uramra, Fancsali uraságra és Hóborti úrra bukkantam. Hóborti úr mindenkit megnevettetett azzal, hogy bemutatta, ahogy a bajusza fára mászik, sírdogál, vagy épp sétálgat. A találkozó után azt hallottam a pedagógusoktól, hogy sikerült a gyerekeket megfertőzni. Remélem, hogy csak a mese szeretetére értették. Egy biztos: a jelenlevő fiúk nagy része szeretne majd bajuszt növeszteni, mikorra lánykérőbe megy. De hogy vajon a lányok örülni fognak-e a bajszos kérőknek? Egyelőre nem volt egyértelműen igenlő a válasz. Majd csak akkor fogunk biztosat tudni, ha eladó sorba értek. 

Hajdúhadház, 2013.11.05.

Egy igazi múzeumi kiállítás kellős közepén került sor a mai két előadásra. Fognyűvő doktor először a legkisebb ovisoknak tartott meseirodalmi fogvizsgálatot. A hosszúkás teremben keskeny sáv húzódott a székek között, itt egyensúlyozott, hogy mindenki lásson belőle valamit. Nagyon okos volt a csapat, szinte mindenki tudta, hogy  a fogfúró nem nagy, inkább kicsi, és hogy a fogorvosnál a "szuri" arra való, hogy elzsibbassza a szánkat. A találkozó után két fogorvosi maszkot ajánlottam fel. Ezeket az óvó néni azoknak oszthatja ki, akik a legjobban viselkednek visszafelé menet az óvodába.

A Három bajusz gazdát keres előadáson is nagy volt az összhang a gyerekekkel, pedig nem is ismerték még a mesekönyvet. Volt, aki egyből rávágta Kárpáti Tibi rajzára, hogy rozmárt ábrázol, a másik pedig kitalálta, hogy csak málnaszörp lehet a puputevék púpjában. Aztán volt olyan, aki fagyigépnek örülne, más pedig élő hörcsögnek, és Hóborti úr bajusza boxolni, úszni és táncolni is tud (repülni, enni és hasbeszélni viszont már nem).

Egy család is ellátogatott a találkozóra, akik egymás után mind a két előadást megnézték. Ők már korábbról ismerték A rettegő fogorvos mesekönyvet. Sőt, mint megtudtam, a kislánynak ez volt az első könyve, amit egyedül olvasott el az elejétől a végéig. Fülig ért a szám.